Furcsa volt a tegnap.
Tulajdonképpen nem a dobozon akadok ki, csak soha nem értem, hogy hogy tud valaki egyszer "A"-t mondani, majd szöges ellentétben ezzel "B"-t mondani. És amikor erre rákérdezel, azt az egyszerű választ kapod, hogy az ember mond a másiknak milliónyi dolgot, hogy nem lehet mindre emlékezni.
Akkor legszívesebben mellé térdeltem volna, s azt mondtam volna, hogy, igen, ha vigyázni akarsz magadra, akkor ezt kell megtanulni elsőnek: soha senkinek egyetlen szavát se, mert az emberek össze-vissza mondanak dolgokat, meggondolatlanul, s sohasoha nem tudják, hogy ebből neked mi volt a nagyon fontos.
Ennek ellenére továbbra is bízom abban, hogy nem esek ki a fejéből, s nem kerülök én is a "válaszolnom kellett volna" listára.