SZÓVAL A FREEBLOG FŐOLDALÁN DÍSZELEGSZ, MI? A KURVA ANYÁD!

Hehe, igen ezt nem vettem észre, hogy a kommentelő úgy volt beállítva, hogy csak moderálás után teszi publikussá a bejegyzéseket. Kiszedtem, ehem... vagy mégsem kellett volna?
A kiscsizma sorra került (Caligula uncut version), khm, szóval az egy film. A film mondhatnám. Nem mondom, hogy nézzétek meg, de nézzétek meg, utána pedig elő egy vígjátékkal.

The raging bull

Nem. Nem. Nem és nem. A logikát hiába keressük, nincs. Háborgó lélek, háborgó gyomrot kíván. Egyenlet megoldó képlet nélkül. Mondom csak egy szó. A szavak embere lehetnél, mégis mérsékled magad. Ha. Mondhatnám akár hahaha. Vagy. Vagy? Baba. Hála, szóval mégsem hálátlan. Régóta pedálozok a szomjas emberrel és a csappal. Vajon meddig tart észrevenni, hogy a kellemetlen érzés az a szomjúság, s hogy az ami előttünk van az a csap. Ha kinyitjuk víz jön belőle, s ihatunk, s megszűnik a kellemetlen érzés. Ilyen egyszerű, s nagyszerű, semmi más nem kell, csak öntudat, ami nem mindig van meg. Nem engedhetünk. Háborogjon csak a gyomor meg az elme, de a látszatot tartsuk meg. Hétfőig silenciumot rendelnék el. El. Azt is mondhatnám nem érdekel, pedig igen. Valahogy a kettő között, éppen melyik az erősebb. A mérleg legyen mindig egyensúlyban, akár pozitív, akár negatív. Változatlanság, kívánom. Pedig oly egyszerű lenne, a megoldás a szomszéd garázsában, 10g, egy szár is elég lenne, hogy rózsaszínt lássak, s kifinomuljanak az élek, de mégsem, éljük meg a realitást, meg mindent. Rage out, Lost & Delirious.

Emberek

Nemrég átvettem magamban kinek mit köszönhetek.

A sort azt hiszem S-sel nyitnám, elég vegyes amit neki köszönhetek. Barátság érzése, őszinteség, szerelem, majd neki köszönhetem azt is, hogy milyen az, ha ezektől megfosztanak.

Aztán volt W, mellette megtanultam milyen az öncélúság, s hogy mennyire roppantul egyszerű mindent színlelni, egyszer amikor majdnem elfelejtettem a nevét úgy megörültem istenem, de aztán persze eszembe jutott. De végül is hála neki tudom, hogy mi nem vagyok.

És egyszer csak belépett buziságom hajnalán A, akinek máig hálás vagyok, pont jókor jött, ahhoz, hogy ne egy felületes bunkó legyek, máig az ideálom.

Meg kell, hogy említsem E-t is, aki valamikor a padtársam volt, s egyszer egy neki tett szívességért cserébe kaptam tőle egy puszit és egy ölelést. Talán elég hülyén hangzik, de az akkor egy eléggé nagy „élmény” volt számomra, már csak azért is, mert én alapvetően nem szeretek az emberekkel feleslegesen fizikailag érintkezni. Na szóval az volt az első olyan ölelés, amiről tudtam, hogy teljesen őszinte, egyszerű, hátsószándék nélküli gesztus.

Igazságtalanság lenne B-t nem meg említeni, azt hiszem ő az aki legrégebbről megmaradt barát, nem mondhatnám, hogy őszinte, s az együtt töltött idő olyan öncélú önfeledt hülyeségről szólt, ami tulajdonképpen mindkettőnk számára hasznos volt. Avagy a felelősség és következmény nélküli, olykor találkozunk barátság.

Jelenleg pedig tartok M-nél, aki azt hiszem az igazi emberi példaképem, persze ez így elég nyálasan hangzik, de eddig nemigen volt kire felnéznem a családomban, akiben mindent eltudtam volna fogadni, vagy akiben ennyi türelem lett volna.

Komolytalanul

Ma ledöbbentem. Az emebrek használják az msn profilnézegetőjét. Én meg el is felejtettem, hogy van. Kicsit ciki volt, amikor a jövendőbeli edzőtársaim az mjkk-ból egyből rákérdeztek, h mi leszbikus?
Áááááááááá. Na nem mintha tagadnám, de ehe, ezzel óvatosabbnak kéne lenni -fejet asztalba ver-. Havi fejnyírás emgesett. Rájöttem kutyát csak úgy sétáltatni _nem érdemes_. Kutyával _tömegközlekedni érdemes_. A fodrászom meg pár csajszi szívébe beloptuk magunkat :)
Végre megvettem a 38"shinaimat, ezzel azszem überlem még apám vendégoldalát is :P