The raging bull

Nem. Nem. Nem és nem. A logikát hiába keressük, nincs. Háborgó lélek, háborgó gyomrot kíván. Egyenlet megoldó képlet nélkül. Mondom csak egy szó. A szavak embere lehetnél, mégis mérsékled magad. Ha. Mondhatnám akár hahaha. Vagy. Vagy? Baba. Hála, szóval mégsem hálátlan. Régóta pedálozok a szomjas emberrel és a csappal. Vajon meddig tart észrevenni, hogy a kellemetlen érzés az a szomjúság, s hogy az ami előttünk van az a csap. Ha kinyitjuk víz jön belőle, s ihatunk, s megszűnik a kellemetlen érzés. Ilyen egyszerű, s nagyszerű, semmi más nem kell, csak öntudat, ami nem mindig van meg. Nem engedhetünk. Háborogjon csak a gyomor meg az elme, de a látszatot tartsuk meg. Hétfőig silenciumot rendelnék el. El. Azt is mondhatnám nem érdekel, pedig igen. Valahogy a kettő között, éppen melyik az erősebb. A mérleg legyen mindig egyensúlyban, akár pozitív, akár negatív. Változatlanság, kívánom. Pedig oly egyszerű lenne, a megoldás a szomszéd garázsában, 10g, egy szár is elég lenne, hogy rózsaszínt lássak, s kifinomuljanak az élek, de mégsem, éljük meg a realitást, meg mindent. Rage out, Lost & Delirious.