Nem kell félni, ezek a szavak hál' égnek még mindig nem az én ajkaimról pattantak le. Nyugatin keresztül mentem, s ott volt 1 önkéntes kiskórus, illetve 1 szónok srác, aki feltehetőelg elfojtott szexuális vágyait amerikai stílusban rögtönzött istentiszteletekben élte ki.

A kedvesebb részeket kiemelném: "Isten a gyógyító, az elfogadó, s a megbocsátó Isten. Nem kell szenvedned, fordulj Istenhez és Jézushoz!"
Éljen a szadizmus, de szerintem a szenvedés az egy szükséges rossz, olyan jó, amit nem igazán tudunk pozitívan értékelni (mert a jó dolgokat egészen addig nem értékeljük, amíg nem érünk egy hullámvölgybe. Ámen.) A szenvedés sokmindenre jó, megmutathatja az igazi arcunkat, felfedheti a jellemhibáinkat, de a legfontosabb hozzájárul a jellemfejlődésünkhöz. Ez a duma, hogy "Isten megbocsát, s ha elfogadod nem kell többet szenvedned, stb" pontosan arra jó, hogy a megismerési és önismereti vágyat, a gondolkodást kiölje az emberből. Másrészt (bár 13 éves koromra nem olvastam el a Bibliát, de azért bele olvasgattam) a zsidó Istent elsősorban a hadak, háborúk istenének tartották :D, haha méghogy Gyógyító.