Nézzük sorjában. Csütörtökön megmérgeződtem, azt hittem megpurcanok, de péntek hajnalra jobban lettem. Szal nem úszta meg senki, h nem kell rám örökséget hagyni, mert előbb elpatkolok. Pénteken apám meg is jegyezte milyen szép zöldes vagyok. Hálából überszemtelen voltam (najó egyébként is az lettem volna), ez kitart majd pár hónapig nála. Azóta is I <3 Pubi, s I <3 Anyadiva, mert hyperjófej, najó I <3 Apus is, mert olyan jól tűrte a szívatást, bár elvileg majd véresbosszút fog állni. Este pedig %-kal dumcsiztunk még 1 órát, vagy valahogy így, szóval a péntek nagyon jó nap volt. Szombaton hazajött a család Balatonalmádiból, mert már nem bírták a hsiztérikát, azóta lőttek a békének és nyugalomnak. Sajnálom kimondani, de anyám olyan mint 1 időzített bomba, random elkezd ketyegni aztán csak robban, ő nem ismeri azt a mondást, hogy jobb a békesség. Vajon ő boldogabb attól, hogy állandóan zsörtölődik, megnyugszik tőle? Mert szerintem nem, de azért még feljúzza a többieket is. A független, elvállt és öntudatos nő lácatát pedig sikeresen eloszlatta, ugyanazok a béklyói vannak még midnig, mint akkor, amikor házasok voltak, csak most már nincs a házassági papír, ami megakadályozná abban, h nyugodt szívvel kiélhesse magát. Ettől függetlenül szeretem, csak már nem tizenéves szemmel nézem a cselekedeteit. 

Na, hogy ne follyak már így bele ezekbe a dolgokba, apus sikeresen debütált, lassan vehetjük a vörösszőnyeget, ha erre jár.