The Buccs Inside

Na hát buccsoskodjunk egy kicsit. Voltam becses szüleimnél valamelyik nap, s meg kell hogy állapítsam apám tiszta apabuccs lett. Persze ezt teljesen úgy adtam elő neki, h már nem is buccs, hogy ne nőjön a mája már annyira :).
Azért az is érdekes, hogy amióta arcom éle egyre jobban körvonalazódik a buccs „énem” is egyre több teret akar magának hódítani. Ami egyrészt nem rossz, mert úgymond apránként, de folyamatosan nő a magabiztosságom (jah meg az egom hehe), másrészt viszont igen kemény követelményekkel és elvárásokkal jár leginkább önmagam felé... avagy alkossuk meg a megérinthetetlent, a rezdüléstelen arcút, a büszkét, aki inkább maga vágja el a kedves kötelékeket elsőnek, nehogy akárki más ezzel árthasson.

Na ezért kell nekem a kendo, úgyhogy indulok is már az első edzésre!