A Very Unlucky Day
Ma kétszer is bal lábbal kelhettem fel. A reggeli tömegközlekedés szörnyű volt, mindenüt tömeg. Egy nő enyhén széttrancsirozta a vádlimat a táskáival, amikor kifelé kepesztett a metróból. Kb 3 szál cigit dobhattam ki a szemétbe, mert mindig 2 szippantás után jött a buszom. Miután sikeresen beértem a suliba, enyhén gyanús lett, hogy csak én várok a terem elött. 5 percnyi agyalás után eszembe jutott, hogy nem reggel 8ra kellett volna jönnöm, hanem 11:10-re. Broah. Haza utazás, mégnagyobb dugó. Metróajtó oda csukja a kezemet, mire felszabadul egy hely, hogy véget vethessek az újabb baleseteknek, hát nem bele akad a fejhalgatóm zsínórja egy, az anya öléből lógó gyerek lábába? Először a fejhallgatóval együtt ráncigált végig a járművön, majd az nem bírva tovább zsineggel szépen leszakadva a fejemről a földön folytatta körútját, de ajtózárás előtt sikerült visszaszereznem. Ezek után már nem volt kedvem 1 órával később újra suliba menni, el akartam kerülni az újabb megpróbáltatásokat, no dehát az ördög nem alszik.
Szép idő lévén nyitva hagytam a lakás ajtaját, hagy mehessen a kutya meg a macska szabadon a kertbe. Szomszédom átjön beszélünk, majd gyereksírás és kutyamorgás. A kutya megkapta a gyerek kezét, mert nem akarta oda adni a szendvicset. Keressük meg az állatorvosi papírokat, az nincs, Hartán van, ha van. Mire kiderül, hogy van, addigra már nem kell, de elvileg elhozzák. Füstszünet apámmal mondhatnám füstbe ment, majd 2 óra várakozás után szólnak, hogy mégsem ma, majd hétfőn küldik, én meg elfüstöltem. Majd szomszédom áthív egy pillanatra, hogy dugjam be neki a mikrofont. Bedugom, de hát ez ritkán szokott működni a hangkártya drivere élkül, hál' égnek a gyártó honlapján sem lehet már elérni. Mire végre sikerül leszedni, még midngi nem örülhetünk, a mikorfon-int nem akarta felsimerni, csak kőkemény állítgatások útján. Mire befejeztem a "gyere már át 1 percre" a szójafasírtom odakozmált. Mire azt hihetném, hogy minden rendben lesz végre és photoshopozgatok, felhívnak nyomdából, hogy a kifutó grafika még mindig nincs meg, hiába a stancvonal, az is kell. Szégyen és gyalázat, de hál' égnek hétfőig van időm kijavítani. De még ezt is lehet tetézni, egy öntés közben, kézben ketté hajló ásványvizes üveggel. És még 3 óra hátra van a mainapból!
Ma kétszer is bal lábbal kelhettem fel. A reggeli tömegközlekedés szörnyű volt, mindenüt tömeg. Egy nő enyhén széttrancsirozta a vádlimat a táskáival, amikor kifelé kepesztett a metróból. Kb 3 szál cigit dobhattam ki a szemétbe, mert mindig 2 szippantás után jött a buszom. Miután sikeresen beértem a suliba, enyhén gyanús lett, hogy csak én várok a terem elött. 5 percnyi agyalás után eszembe jutott, hogy nem reggel 8ra kellett volna jönnöm, hanem 11:10-re. Broah. Haza utazás, mégnagyobb dugó. Metróajtó oda csukja a kezemet, mire felszabadul egy hely, hogy véget vethessek az újabb baleseteknek, hát nem bele akad a fejhalgatóm zsínórja egy, az anya öléből lógó gyerek lábába? Először a fejhallgatóval együtt ráncigált végig a járművön, majd az nem bírva tovább zsineggel szépen leszakadva a fejemről a földön folytatta körútját, de ajtózárás előtt sikerült visszaszereznem. Ezek után már nem volt kedvem 1 órával később újra suliba menni, el akartam kerülni az újabb megpróbáltatásokat, no dehát az ördög nem alszik.
Szép idő lévén nyitva hagytam a lakás ajtaját, hagy mehessen a kutya meg a macska szabadon a kertbe. Szomszédom átjön beszélünk, majd gyereksírás és kutyamorgás. A kutya megkapta a gyerek kezét, mert nem akarta oda adni a szendvicset. Keressük meg az állatorvosi papírokat, az nincs, Hartán van, ha van. Mire kiderül, hogy van, addigra már nem kell, de elvileg elhozzák. Füstszünet apámmal mondhatnám füstbe ment, majd 2 óra várakozás után szólnak, hogy mégsem ma, majd hétfőn küldik, én meg elfüstöltem. Majd szomszédom áthív egy pillanatra, hogy dugjam be neki a mikrofont. Bedugom, de hát ez ritkán szokott működni a hangkártya drivere élkül, hál' égnek a gyártó honlapján sem lehet már elérni. Mire végre sikerül leszedni, még midngi nem örülhetünk, a mikorfon-int nem akarta felsimerni, csak kőkemény állítgatások útján. Mire befejeztem a "gyere már át 1 percre" a szójafasírtom odakozmált. Mire azt hihetném, hogy minden rendben lesz végre és photoshopozgatok, felhívnak nyomdából, hogy a kifutó grafika még mindig nincs meg, hiába a stancvonal, az is kell. Szégyen és gyalázat, de hál' égnek hétfőig van időm kijavítani. De még ezt is lehet tetézni, egy öntés közben, kézben ketté hajló ásványvizes üveggel. És még 3 óra hátra van a mainapból!
