Apámról

Azt álmodtam itt volt apám, vagyis nem igazán itt, hanem valahogy a lakás a mostani és a régi lakásunk keveréke volt.
Szóval velünk volt, a nagyszobában már bepöffedt a saját gépe elé, netezett, már előtte is beszóltunk egymásnak, de egyszer jön és bejelenti, hogy lemondja a netet. Mondom mit csinálsz? És akkor pampog, hogy úgy is ott ülök állandóan, semmi értelme, stb. Nézek anyámra, mondom neki, anyú térítsd már észhez, de ő csak meredten nézett. Apám folytatja, eldurran az agyam. Mondom a kurva anyád fogsz te itt basáskodni rajtunk, egyáltalán mi a faszt akarsz még itt? Embert ennél jobban megvetni nem tudok, de te még ráraknál egy lapáttal? És akkor ő már mutatja is a beszerelt kis elosztót, úgy megcsinálva, h az én netkapcsolatom az övétől függjön. Fogtam és az egészet kitéptem a falból, ő meg dühöngött magában (szokásos szemforgatás és érduzzadás a homlokon). Nevettem rajta, mondtam neki nézz már magadra milyen szánalmas vagy, örülj hogy egyáltalán megtűrünk, hogy ide jöhetsz, amikor kedved van, hogy mi nem dobunk ki, mint az agyonmagasztalt nőd, de tudd, hogy ez addig van, míg nem lesz elegünk egyszer.
Talán nevetséges, de ezt így elmondani álmomban kurva jó volt.