Kába képzelet

Megkergetnek a zöld tündérek, fülemben arab éneklés és angyali dallamok. Tárd ki szíved suttogja, piros a jeled de a sárgarózsa jut eszembe. Türelem édesen cseng, sötétből meríts életet.

Valóságok

Sokan hisznek a párhuzamos világok létezésében, de én azt mondom ne higgy, mert ez így van. Olyan az egész világ, mint egy milliós szálú bioritmus, a közös igazság pontjaiban metszik egymást, s majd egyre csak távolodnak.

Üveggömbök

Minden ember egy-egy üveggömböcske, csak lebegünk egymás mellett, súrlódva, sodródva. Egymásba láthatunk, de ki nem törhetünk, csak tehetetlenül lebegünk.

Élettér szerzés

Szemed szikrát szór és átszúrja azt, ki célod feszélyezteti. Vágtatsz, törtetsz előre, mintha léted függne tőle, s a buszon helyet foglalsz.

Gyűrű

Gyűrű az ujjamon, aranyos kis ezüstkarika, se eleje, se vége, ebből következik, hogy már én sem vagyok véges.

Asztrológia

Nap alatt a csillagok, a másik póluson tán láthatod.

Függőség

Megdöglök, de ne értsd félre, nem érted, inkább a szádból kikandikáló, parázsló méregért.

Szoros

Néha van egy érzés, ami olykor elfog. Nehéz körül írni, fáj a fejed, az emberek száját betömnéd, majd a sajátodat is az öklöddel, s közben érzed, hogy valami folyamatosan szorít, marcangol, tép, emészt. Létezésének nincs értelme, se célja, legszívesebben kisírnád magadból, de nem enged, a könnyeidet is megragadja.

Novemberi Nap

Hideg szél fútt, én csak nevetek te zsörtölődsz, mint a szél az ebek is úgy mennek, hóbortosan, viccelődve, nevetve, összeakadunk nemegyszer. Csillogó szemeid, szemeim, ékesek mint a kirakott portékák, tétovázva, megfontoltan válogatsz, magamban folyton mosolygok, te is egy kicsit, mint egy gyerek örvendezel a jó vásár felett. Harmónia sütkérezik a sápadt napban, az árnyékokat ma egy kicsit megkergettük. Az emlékeket, hogy majd szépen ragyogjanak nekem színekkel tiffany üveges szelencébe elteszem

Terhesség

Emlékszem még rád, nagy szerelmem, s eszembe jutsz minden mámorosabb estén. Hogy írtam neked én akkor a verseket.. olyan volt ez, mint egy nem akart gyermek, fájdalmas szülés, méhedből kegyetlenül kivetettél, bensőd melegét el kellett hagynom, zord világ várt odakint, egyetlen összeköttetésünket elvágták. Köldököm üresen tátong, maszkunk mögül olykor még egymásra nézünk, s kívánjuk bárcsak soha ne lett volna ez a terhesség.

Számok

Bocsánat, sajnálom ezek is milyen idétlen szavak, hétköznapiak, úgy érzem már nincs is értékük. Hogy is fejezheti ki az ember szavakkal az érzelmeket? Lebegőpontos számítás jut eszembe, IEEE 754-es szabvány: nem alkalmas a számegyenes összes pontjának ábrázolására, mindig csak megközelítőleg pontos értéked ad. Szavak, számok, érzelmek... bonyolult mechanizmus ez. Az élet pedig egyre keményebb számokkal dolgozik, egyre több az ismeretlen, s a végén arra döbbenek magamat sem ismerem.