Terhesség

Emlékszem még rád, nagy szerelmem, s eszembe jutsz minden mámorosabb estén. Hogy írtam neked én akkor a verseket.. olyan volt ez, mint egy nem akart gyermek, fájdalmas szülés, méhedből kegyetlenül kivetettél, bensőd melegét el kellett hagynom, zord világ várt odakint, egyetlen összeköttetésünket elvágták. Köldököm üresen tátong, maszkunk mögül olykor még egymásra nézünk, s kívánjuk bárcsak soha ne lett volna ez a terhesség.