Nevemen
Valahogy nem értem viselkedésünk, te voltál az első összekötő szál ezzel a világgal, mindenki jót kit ismerek általad és csakis miattad ismerhetem. Tisztellek és szeretlek, de mégis, hozzád soha fel nem érhetek. Soha olyan roppant nagyszerű nem lehetek, s hozzád nem érhetek. Nyelvünk görcsben van, nem megy a beszéd, a hideg teret meghagyjuk, a formalitás biztonság érzetét el nem hagyjuk. Érzem néha egy-egy fonál megszakad, hiába mondod vagy mondom, hogy megértem... de azért valahogy mindig reménykedem, talán egyszer hívsz még engem a nevemen.
Valahogy nem értem viselkedésünk, te voltál az első összekötő szál ezzel a világgal, mindenki jót kit ismerek általad és csakis miattad ismerhetem. Tisztellek és szeretlek, de mégis, hozzád soha fel nem érhetek. Soha olyan roppant nagyszerű nem lehetek, s hozzád nem érhetek. Nyelvünk görcsben van, nem megy a beszéd, a hideg teret meghagyjuk, a formalitás biztonság érzetét el nem hagyjuk. Érzem néha egy-egy fonál megszakad, hiába mondod vagy mondom, hogy megértem... de azért valahogy mindig reménykedem, talán egyszer hívsz még engem a nevemen.
