Én meg én és én
Anno Hiyurei-jel beszélgettünk erről a dologról régebben, h hány "én"-je van az embernek, s ez a gondolat újból felmerült bennem a pride és az ösztrosokk kapcsán.
Az ember kényszerből, vagy saját elhatározásból bizonyos helyeken más arcot mutat, mint aki valójában.
Vagyok Marton az osztálytársaim számára, Orsi a régi barátaimnak, s családtagjaim számára, Kaoru, Dyke az interneten, Losa a counter-strikeban, Naeko a legjobb barátnőmnek. És vagyok én, akinek látnak az emberek, vagyok a másik én, akinek láttatni akarom magamat, s végsősoron vagyok a szintiszta én, amit talán én sem ismerek. Az ember színészkedik egész életében. Na, de hogy jön ez most ide?
Úgy, hogy ritka dolgok egyikét gyakoroltam magamon: önkritikát :). A prideon volt egy topic, amit többek között az én közreműködésemmel szépen le lett amortizálva. Egy cseppet lelkiismeretfurdalásom lett, aztán végignéztem az összes hozzászólásomat, s azt vettem észre, h kurva nagy pofám lett az útóbbi időben. Aztán eszembe jutott egy csaj, akivel találkoztam a sokkon, aki egyébként a prideon is szokott írogatni. Ott ő sokkal normálisabbnak és értelmesebbnek tűnt, mint ahogy az a privijéből látszott. Aztán ott van az egyik amore miom, emlékszem amikor neten beszélgettünk, nagyon jól kijöttünk egymással meg minden, amikor először találkoztunk, s beszélgettünk, én 1 kicsit meglepődtem, mert élőben sokkal bizonytalanabb és határozatlan személyiségnek tűnt, mint amilyennek mutatta magát (ami nem lett volna akkora probléma, csak az én meglepődésem számára inkább, mint hatalmas csalódás jött le, s innen meg indult egy lavina, amit itt nem akarok részletezni).
Ilyenkor gondolkodásba ejtő, hogy abból a sok személyiségből, szerepből, amit eljátszunk, melyik áll legközelebb hozzánk. Vajon az, amelyiket az interneten egy nicknév képvisel, mert nincs státusz, származás, arc, külsőség, nem kell igazat mondani, nem kell a másiknak a szemébe nézni, s egy kattintással be lehet zárni, azt amiről nem akarunk tudomást szerezni?
És melyik a helyes?
Aztán még mielőtt az énjeim legyilkolnák egymást az egyeduralomért, az a legegészségesebb szerintem, h ha mind1ik tud érvényesülni (nem, a mások számára és sajátmagunkra veszedelmes tömeggyilok-, terrorista-, pedofil- és öngyilokéneket nem szabad elereszteni).
Jah és az önkritikám eredménye az lett, h igaz, h nagy lett a pofám az útóbbi időben, de a komoly szemétségeimet érvekkel és indokokkal szoktam alátámasztani, s igaz nem szeretem, ha nem az én akaratom jut érvényre, ennek ellenére vitaképesnek tartom magamat (mindaddig, amíg el nem durran az agyam). A többi szemétségem meg javarészt poén, amin meg lehet sértődni,vissza lehet vágni, vagy lehet nyomni egy alt+f4et. Persze ez igaz vica-versa.
_________________
Ja igen, most elhatároztam, h a holnapi napot nem fogom végig a semminek szentelni, befejezem a honlapot meg a blogot, de most már végleg. S egy ördögi terv körvonalai kezd kirajzolódni lelki szemeim előtt, amelynek célpontja a rádióállomások lesznek, de erről majd később.
Egy kis média ajánló:
Pajtiéknál láttam a Belleville-i randevúnak az elejét, s megtetszett, tegnap le is töltöttem, s ma reggel meg is néztem. Naaagyyooon cuki film, s nagyon jól meg van csinálva, akit érdekel, az letöltheti a suprnováról (search -> films-> belleville -> bitorrent klienssel letölt)
Meg letöltöttem 1-2 zenei számot, meg átnéztem 1-2 régebbi mp3-t, s a következő számokat tudnám ajánlani a vegyes ízlésű innyenceknek:
Na most viszont nyugovóra térek, jóccak.
Anno Hiyurei-jel beszélgettünk erről a dologról régebben, h hány "én"-je van az embernek, s ez a gondolat újból felmerült bennem a pride és az ösztrosokk kapcsán.
Az ember kényszerből, vagy saját elhatározásból bizonyos helyeken más arcot mutat, mint aki valójában.
Vagyok Marton az osztálytársaim számára, Orsi a régi barátaimnak, s családtagjaim számára, Kaoru, Dyke az interneten, Losa a counter-strikeban, Naeko a legjobb barátnőmnek. És vagyok én, akinek látnak az emberek, vagyok a másik én, akinek láttatni akarom magamat, s végsősoron vagyok a szintiszta én, amit talán én sem ismerek. Az ember színészkedik egész életében. Na, de hogy jön ez most ide?
Úgy, hogy ritka dolgok egyikét gyakoroltam magamon: önkritikát :). A prideon volt egy topic, amit többek között az én közreműködésemmel szépen le lett amortizálva. Egy cseppet lelkiismeretfurdalásom lett, aztán végignéztem az összes hozzászólásomat, s azt vettem észre, h kurva nagy pofám lett az útóbbi időben. Aztán eszembe jutott egy csaj, akivel találkoztam a sokkon, aki egyébként a prideon is szokott írogatni. Ott ő sokkal normálisabbnak és értelmesebbnek tűnt, mint ahogy az a privijéből látszott. Aztán ott van az egyik amore miom, emlékszem amikor neten beszélgettünk, nagyon jól kijöttünk egymással meg minden, amikor először találkoztunk, s beszélgettünk, én 1 kicsit meglepődtem, mert élőben sokkal bizonytalanabb és határozatlan személyiségnek tűnt, mint amilyennek mutatta magát (ami nem lett volna akkora probléma, csak az én meglepődésem számára inkább, mint hatalmas csalódás jött le, s innen meg indult egy lavina, amit itt nem akarok részletezni).
Ilyenkor gondolkodásba ejtő, hogy abból a sok személyiségből, szerepből, amit eljátszunk, melyik áll legközelebb hozzánk. Vajon az, amelyiket az interneten egy nicknév képvisel, mert nincs státusz, származás, arc, külsőség, nem kell igazat mondani, nem kell a másiknak a szemébe nézni, s egy kattintással be lehet zárni, azt amiről nem akarunk tudomást szerezni?
És melyik a helyes?
Aztán még mielőtt az énjeim legyilkolnák egymást az egyeduralomért, az a legegészségesebb szerintem, h ha mind1ik tud érvényesülni (nem, a mások számára és sajátmagunkra veszedelmes tömeggyilok-, terrorista-, pedofil- és öngyilokéneket nem szabad elereszteni).
Jah és az önkritikám eredménye az lett, h igaz, h nagy lett a pofám az útóbbi időben, de a komoly szemétségeimet érvekkel és indokokkal szoktam alátámasztani, s igaz nem szeretem, ha nem az én akaratom jut érvényre, ennek ellenére vitaképesnek tartom magamat (mindaddig, amíg el nem durran az agyam). A többi szemétségem meg javarészt poén, amin meg lehet sértődni,vissza lehet vágni, vagy lehet nyomni egy alt+f4et. Persze ez igaz vica-versa.
_________________
Ja igen, most elhatároztam, h a holnapi napot nem fogom végig a semminek szentelni, befejezem a honlapot meg a blogot, de most már végleg. S egy ördögi terv körvonalai kezd kirajzolódni lelki szemeim előtt, amelynek célpontja a rádióállomások lesznek, de erről majd később.
Egy kis média ajánló:
Pajtiéknál láttam a Belleville-i randevúnak az elejét, s megtetszett, tegnap le is töltöttem, s ma reggel meg is néztem. Naaagyyooon cuki film, s nagyon jól meg van csinálva, akit érdekel, az letöltheti a suprnováról (search -> films-> belleville -> bitorrent klienssel letölt)
Meg letöltöttem 1-2 zenei számot, meg átnéztem 1-2 régebbi mp3-t, s a következő számokat tudnám ajánlani a vegyes ízlésű innyenceknek:
- Teresa Teng - Enka Japanese Song
- Asian Dub Foundation - TH9
- Deep Forest (bármelyiket, jobban mondva az összeset)
- Aneka - Japanese boy (vissza a '80as évekbe)
- Frou Frou - Must be Dreaming
- Oakenfold - Dread Rock
- Devil May Cry - You Said
- Dir en Grey - IIID Empire
- Doublex House- Why Don't You Love me
- Offsprint - My Friend, Hit That
Na most viszont nyugovóra térek, jóccak.
