Statisztika és erkölcs

A mai napot suliban statisztikával kezdtük, nemnagy újdonság, már 3 áve tanuljuk valamilyen szinten. Idén, mint 5ikesek, az egészet újra tanulni fogjuk, de egy kicsit másképpen. A tanárun az, aki eddig közgazdaságtant tanított nekünk, jó tanár, csak sok happyje van, emiatt másodikban nagyon nem szerettem, igaz tartani most is tartok tőle, de már sokkkal nagyobb érdeklődéssel veszek részt az óráin. Most is sikerült egy egész érdekes dolgot felhoznia a statistika erkölcsével kapcsolatban, ugyanis a következő eset történt romániában:

Mint minden 10 év eltelt után, a legtöbb országban népszámlálást tartanak, nem volt ez másként sem Romániában. Eddig minden rendben is van vele, de amikor a nemzetiségi kérdésről volt szó a következőket tette fel a kérdezőbiztos: Magyar, Székely, Csáng... stb? Eléggé ártatlannak tűnik, de ez egy eléggé aljas húzás volt a román kormánytól. Körübelül 2 millió magyarajkú ember élt kin románia területén, ami eléggé jelentős összeg. De ha a statisztika alapján ezt az egy nagyot sok kicsi részre osztjuk... már más a helyzet, akkor nem követelhetnek maguknak magyar iskolákat, magyar közigazgatást, magyar tanórákat, stb... mert külön-külön elenyésző létszámban vannak.
A tanárnő szerint normális estben a statisztikai hívatal igazgatójának ilyenkor le kéne mondania. Romániában nem tették, ehhez bizony komoly állami érdek fűződik.
Ennek ellenére, amint kikerültek a statisztikai adatok a nyílvánosságra az ottani egyházak együttes közreműködésével megcsinálták a saját kis népszámlálásukat a magyarságot illetően. Mi köze ennek az egyházhoz? Tanárnőnk lemondása szerint, Romániában nincs olyan, hogy egy újszülött gyereket meg ne kereszteljenek, azzal, hogy megkeresztelik egyben azt is jelenti, hogy magyar az illető. A románok ortodox templomba járnak, az összes többi katolikus, refomrátus, evangélikus templomba pedig 99%ban csak magyarok. Így megszületett a nem hívatalos, de sokkal reálisabb eredmény. Igaz a helyzeten nem sokat változtatott.

A témától eltekintve, a következő kis irományra találtam valahol. Sajnos a forrást nem írtam fel magamnak, így nem tudok linket adni, de aki netán tudja az eredetét az jelezze nekem.

Kultúrblokk

nem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki
amibol egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki
amibol egy csettintéssel kinn ne tudnátok…
fogta és elindult megkeresni magát
azt az egyet akitol egyáltalán remélhette hogy megtudhatja a válaszát
a kérdésére amit mindenki másképpen ugyan de mégis folyton keres
nincsen két egyforma ahogyan te sem lehetsz ketto a kérdés is egyszeru
mint o maga
vajon mikor lehet boldog végre és ha nem lehet azt is hadd tudja meg
benne senki nem mer hinni mindenki pont orá kíváncsi ne félj hogyha
találkozna vele egybol tudná mit kérdezzen tole holtbiztos én mondom
benne is ott ficánkol az o saját kis kérdése
és aki a vérébol egyszeru az a kérdést és a választ és mindent amit kaphat
pontosan ugyanennyire egyszerunek gondol az ilyen ha gondol egyet
megtölti a hitét hittel és magának is beismeri hogy egy pillanatra sem
volt még kinyitva a szeme ezért aztán igazából ezidáig élni sem tudott
az amit életnek hitt az volt amit álmodott
és amire halványan emlékezett az volt az élete és nevetve mesélte
ha kínozta az álma most meg azt látja hogy körülötte csukott szemek
nevelnek csukott szemueket és akit ébreszteni próbált attól jót nem remélhetett
megnyugvást is csak nagyritkán nemhogy köszönetet
mert melegágyból felébredni senkinek nem fullhet a foga ido elott
ilyenkor aki beleszól az is jobban teszi ha legfeljebb csendben terelgeti
úgy hogy az a másik észre se vegye: végig o volt az aki a kérdéseit
a szájába tette és kimondatta vele
mert nagyobb dolog annál hogy odadobod magad csak egyvalami lehet:
úgy csinálni végig hogy soha ne tudja meg soha ne tudja meg az akiért teszed.