A matematika iránt háromszor vonzódtam igazán, aztán már csak az undor maradt (nem a matek hibája). Az első szerelem még általános iskolából való, ugyanis szeretek fejben számolni. Százalékszámítás, imádtam, mert fejben nagyon gyorsan ki tudtam számolni az eredményt, aztán egyest kaptam, mert a dolgozatban is csak a végeredményt írtam le, számítás nélkül.
Második szerelmi felgyulladás a vektorgeometriánál volt, imádtam, értettem, de... de addigra már kialakult egy fajta szám félre nézési tendencia (vagy elnéztem egy számot, vagy rosszul írtam fel, stb). Az elméletben jelesre tudott anyagot újfent sikerült kapára megírnom, azt hittem elsírom magamat.
A harmadik és egyben utolsó kis szívecske pedig akkor keringőzött a fejem körül, amikor kiderült, hogy még egy ilyen rohadt reál tárgyban is vannak igen érdekes kérdések. A végtelen és a véges számok relációja. Minden szám között végtelen mennyiségű szám található, melyeknek összege egy véges szám.
Ezt is csak azért írom le, mert kettőt tévedtem. De azt is írhatnám, hogy a 0 és a 2 között végtelen sok szám van, ezért végtelenül nagyot tévedtem.
