Berlin pont jókor jött haza (igen, túléltem az egyhetes exodusát a Berlin nevezetű kánaánba). Szombatra elmúlt a hörcsög-pofi effektusom, meg már nagyjából tudok csámcsogás mentesen is enni.
Murphy törvénye, h a mosógéppel mindig leégek Berlin előtt. Amikor először volt tanuja annak, h ruhát mosok, valamilyen módon sikerült bele pakolnom a ruhákon kívül egy üres kartondobozt és egy ragasztott címkés légfrissítő spray-t is :). Magam sem tudom, hogy történhetett ez, de akkor kb megfogadta, h soha nem engedi, h én az ő ruháit kimossam. 
Nos, miután ő elutazott Németországba, patinás rendet tartottam (magamhoz képest), pont mielőtt hazajött volna, mostam egy adag ruhát magamnak. Két dolgot nem vettem észre, h véletlenül benne maradt egy papírzsepi a pulcsim zsebében, a másik pedig, h Berlin gyapjú mellénye is bekommandózta magát a mosások közé (ami 40°C-on történt). Ő már csak azt látta, h idegesen próbálok eltüntetni egy papírmaséba burkolt gyerekmellényt. 
Miután felismerte, h azaz övé, újfent el lettem tiltva a mosógéptől :)

De azért hozott nekem ajándékot :), a kedvenc Ampleman-os sütiszaggatót (miután nyáron nem engedte, h megvegyem, most már muszáj volt neki, kb azóta tépem a fülét).