Ha a tükör nem mond semmit

Teljesen véletlenül dobta fel a youtube ezt a második világháborút összefoglaló videót, a legdurvább benne, hogy teljesen színes... a szörnyűségek szó szerint belerobbannak az arcodba. 
Külön extra a teljesen személyes hangvétele, a kor emberei szólalnak meg leveleik, visszaemlékezéseik és naplójukból, hogy akkor mit és hogyan gondoltak. 

A német polgárok, kiknek szíve gyorsabban vert és áhítattal nézték Hitler munkásságát. Ahogy a fiatal ember teljes meggyőződéssel ír amerikai rokonaiknak, hogy a zsidók elűzésével végre megszűnt a munkanélküliség Németországban, s hogy nekik is követniük kéne a példát. 

Megjelennek az angol propaganda filmek, ahogy a kisiskolások boldogan gyakorolják a gázmaszk fel és le vételét. Az angol társadalom nagy része úgy véli, hogy a háború soha nem érheti el őket, de az angol tanítónő legbelül retteg, hogy ha mégis, akkor vége mindennek, amit eddig ismert és szeretett. 

Megszólalnak a masírozó katonák is, a villámháború győzelmét ünnepelve írnak szüleiknek, hogy sikeresek, ahová mennek győznek és ez büszkeséggel tölti el őket. Volt aki életében először tekinthette meg az atlanti-óceánt, majd ahogy körbenéz a lerombolt házakon, tetemeken úgy érzi, ez az egész valahogy értelmét vesztette. 
Egy másik katona pedig értetlenkedve ír arról, ahogy Franciaországban az anyák a lábuk elé vetették magukat, könyörögve, hogy ne mészárolják le a családjukat... hiába mondta, hogy csak fegyvereket akarnak elkobozni, mégis keservesen csak sírtak és sírtak.

De még lehetne sorolni azokat a japán szigetlakókat, akik nem tudták, hogy hogyan kell használni a kézigránátot, s egymást kezdték agyon verni, nehogy amerikai hadifogságba kerüljenek...

A koncentrációs táborok felszabadítása, a sok csontvázzá aszott tettem, s hogy hogyan szembesítik a hű nácikat arról, hogy igazából mi is történt a zsidókkal....