Ma reggel meghoztam az egyik legnehezebb döntésemet.
Reggeli zuhanyzáskor végig vettem az összes félelmemet, s egyetlen megoldást találtam rájuk.
Bebújtam mellé az ágyba és elmondtam neki, hogy nyugodtan töltsön időt azzal a lánnyal, furcsán hangzik, de ha úgy érzi le akar feküdni vele, hát tegye, élje ki magát. A vizsgaidőszak után úgy is hazamegyek pár napra anyámékhoz barkácsolni, addig töltsenek együtt egy hosszú hétvégét.
Kicsit úgy hangzik, mintha meghülyültem volna, pedig nem. Egy egész kötetnyi tanulmányt is írhatnék erről a saját és közvetett tapasztalataimból, de azt hiszem röviden összefoglalva így tudunk csak tovább jutni ezen normálisan, legyen az happy together vagy the end.

Ugyanis a legrosszabb dolog, amitől félek az az, h nem tudunk többé őszintén egymás szemébe nézni, ha úgy érne véget, h (vele is) megutáljuk egymást... ezt pedig csak úgy lehet elkerülni, ha levetjük a kötelező szerepeinket, ha lejjebb adunk a megszokott játszmákból, nem csinálunk magunkból mártírokat a szerelem propángázos oltárán.
Eléggé meglepődött mindezen, s átbeszéltünk még pár dolgot, amit észrevettünk a magunkon, vagy a másikon. Érdekes volt.