Anyu régen általában késő estig dolgozott, s amikor még kis manók voltunk a húgommal, alig győztük kivárni, hogy végre felébredjen reggelente.
A szombat reggelek voltak a legjobbak, mert akkor apu már elment dolgozni, nekünk meg nem kellet sehova se menni, s becsempészhettük magunkat anyu mellé az ágyba. Természetesen különféle módszerekkel próbáltuk ébredésre bírni, vigyorogtunk, mellé bújtunk, megsimogattuk az arcát, vagy, ha már nem bírtuk, akkor a tipikus gyerek kérdést tettük fel: "Aaaanyaaaaa aaaaaaaaaaaaaaalszol méééééég?"
Úgy emlékszem nem haragudott meg ezért ránk soha, de a legjobb az volt, amikor már elég nagyok voltunk ahhoz, hogy kezeljük a kávéfőzőt... hújjaj micsoda csodákat próbáltunk gyártani anyunak: kávé és kakaópor összekeverve soksok tejjel, hogy ne legyen olyan ihatatlan, vagy kevés tejjel, mert nagyon álmos, s biztosan felébredjen. Kis tálcára raktuk és úgy vittük be, ilyenkor szegénynek tényleg nem volt más választása, mint felébredni és boldogan meginni, azokat a rémségeket, amit összeügyeskedtünk neki.

Bizonyosan nem volt könnyű szombat reggelente anyának lenni, de örülök, hogy az volt.

Sziszikeccs bogarat ültetett a fülembe, h igazán kezdhetnék valamit itt magammal, mármint tanulhatnék valamit, ami érdekel. Például fényképezést, vagy rajzot... végül is utána néztem és kiderült, hogy tényleg nagyon sok lehetőség van itt ilyesmivel foglalkozni. Tőlem nagyjából 25 percre van egy "Community College" ahol tanítanak rajzot, nyelvet (többek közt japánt!), fényképezést, számítástechnikát és mindenféle sok jót olyan 60-100GBP között (5-10 hetes tanfolyamok). Többségük hónap elejével elindult, de ez most megmozgatta a fantáziámat. Persze ez nem "OKJs" képzés, de mégis valami, amivel kicsit elviselhetőbbek lennének a hétköznapok.