Teljesen büszke vagyok az e heti teljesítményemre. 
Randiztam és nagyon jókat szeretkeztem, találkoztam volt kollégákkal a kedvenc kocsmánkban, elmentünk éjszakai vidámparkba, ahol kiüvöltöttem a lelkemet, tegnap pedig tandem ugrottam 3km magasból. 
Persze mindennek lettek következményei, a sok üvöltözéstől szó szerint elment a hangom (olyan vagyok mint egy mutáló repedt fazék) az ugrás utáni landolás nem jött ki teljesen jól, s elég csúnyán belevágódott a jobb lábam a szántóföldbe, azóta elég nehezen járok, bár a helyzet javult tegnap óta. És még nem tudom mennyire vagyok szerelmes (avagy az első két napban Berlint már Életem Szerelmévé avanzsáltam, aztán valahogy vissza vettem a lángolásból). 
Szóval most egy kicsit ki vagyok égve, regenerálódás aztán continue on the next week.

Végre leírhatom, hogy otthon aludtam, megdögönyöztem a macskákat, este a kis szuszogó testük zsibbasztotta a lábamat, a kutyánk meg folyamatosan jött bújcizni és puszit adni (miután tévedésből megugatott és rám morgott ehem) és ez nagyon jól esett nekem. És persze sokminden más is. Zajlik az élet.