- Pengeti azzal az óriás parasztkezével a gitárt.
- Tessék?
- Kibaszott upperclass imitátor azzal a belterjes, sápatag fejével. Adja a megtestesült jóságot és közben baszott nagy, kiszradt, bütykös kezei vannak. De tudod mit, még akkor is jobban bele illik a körképbe, mint te. 
- Ezt én igazán nem értem.
- Nézd én itt ülök ebben a nyomorúságos jászolban, rólam énekelnek és közben arról a hájas pedofilról regélgetnek, meg nézik az iPhone-on a "Santa trackert".
Szóval úgy ahogy én, te sem illesz ebbe a körképbe.

Fejemet a jászol irányába fordítom és a bébi jézus kapaszkodik bölcsőjének a szélébe, húsos ujjai között szinte sír a lepedő. Cinikusan néz körül nehézkes szemhéja alol, nagyjából három napos borostával az arcán, bal kezében egy hatalmas szívar és azt szopogatja. Pöfékel, mint egy mini keresztapa. 

- Mióta borostás egy újszülött? - kérdeztem hirtelen, bár a szívar létének ténye is hasonlóan zavaró volt. 
- Én közel kétezer éve nyomom itt az ipart, ezek a halvérűek meg le se szarják, számukra nem létezem,  így a világnak ezen a táján úgy jelenek meg, ahogy akarok. A szivar pedig adomány.
- Hogy lehet adomány, ha nem is tudják, hogy létezel?
- Most ne mennyünk bele a részletekbe, ha tudnák, hogy létezem, bizonyosan adományoznának szivart is. Most meg azon gondolkodsz, hogy mi a fenét keresek itt? Szerintem te is tudod. Karácsony van és ezek nem ünnepelnek engem, pedig én vagyok.

- Tényleg vagyok-e én, vagy csak te szeretnéd, hogy lennék? Vagy csak azért vagyok, így ahogy vagyok, mert annyira kifordultak már az érzelmeid ez iránt az ünnep iránt, hogy a mikulást is le pedofilozod, engem pedig egy bébi maffiózónak állítasz be?
- Én igazándiból azt szeretném, ha ez az egész nem lenne. 
- Tovább megyek. Észrevetted ennek az aranyhajú szépségnek a kezét? Ahogy ritmikusan rángatja a fenyőfa ágát idegességében? Csak én gondolom, hogy majd 10 év múlva, az első pasijának is így fogja rángatni a farkát szűzpírral az orcán? Ez vajon kinek a gondolata, a tiéd, az enyém, vagy esetleg az apjának is eszébe jutott, hogy a kislánya vérprofi farokcibáló lesz?
A nagyszülőket hagyjuk, nekik már rég nincsenek ilyen gondolataik remélhetőleg. 
- Ennek az egésznek igazán semmi értelme sincs. Nem kéne beszélgetnünk. Igazán nem kéne, hogy hozzám szólj és ilyen nevetséges ötletekkel álljál elő. 
- Persze, ha otthon lennénk, akkor lehet ők lennének hasonló helyzetben. Egy forralt bor túladagolásban szenvedő csöves mikulás beszélne nekik arról, hogy milyen nehezen élte meg a válását azzal a hálátlan ribanc hóanyóval, aki nem tudta elviselni a lusta tétlenségét Európa keleti szektoraiban. Minderről azok az őrültek tehetnek, akik egy nappal előbb ünnepelnek és megfürösztik a fát feldíszítés előtt. Egyáltalán ők mikor fürdenek, ha a fa áll a zuhanyzóban? 
Mocskos egy ország lehet, ha még a fát is le kell mosni.
Aztán persze ti meg állhatatosan bámulnátok engem, szépen megborotválkozva, borosta helyett egészséges, ragyogó rózsaszínbőrrel és egy pedofil lelkesedésével dicsérnetek engem, miközben kétpofára tömnétek a mákos bejglit a szájnak csúfolt bélnyílásotokba. Minced pie és brandy butter-ről még senki nem hallott. Barbár szokásaitok ne továbbja pedig az az állatias lelkesedés lenne, amikor szinte vérszomjjal vetitek rá magatokat az ajándékra egymás után tépve le a csomagolást a dobozokról. Listát bezzeg meg senki nem ír arról, hogy ki, kitől, mennyi ajándékot kapott. Hogy a fenébe küldtök akkor "Thank You" képeslapokat egymásnak?