Lépcsőház
Tegnap határozottan megkértem mindenkit, hogy ma had én főzzek valamit ebédre. Ez ügyből kifolyólag elmentünk vásárolni. Pont mielőtt mentünk volna ki, valaki becsöngetett, egy olyan 5 éves kislányforma.
Arról beszélt, hogy beteg a nővére és nincs senki sem otthon, s éhes. Kicsit ki lett kérdezgetve, hogy mikor jön haza az anyukája, mennyire beteg a nővére, aztán kapott egy csomag kekszet, meg meg lett neki mondva, hogy vigyázzon magára és legyen jó kislány.
Majd kifelé menet Frau R elmagyarázta, hogy öten vannak testvérek, mind különböző apától, az anyuka kb elalkohizálja az összes pénzt, a gyerekeket meg ketchopus tésztával eteti, s ihatnak vizet, ha nem tetszik. Hozzá szoktak lejárni, mert Frau R mindig csinál ennivalót és mindig szokott adni nekik valamit. Mondta is, hogy nem igazán tudja, hogy mennyire jó ez a megoldás, mert ha belegondol, mindig az jut eszébe, hogy több pénze marad az anyjuknak piára.
Az idősebb lány is jól halad az úton, ő a lépcsőház aljában szokott üldögélni egy üveg vodkát szorongatva a kezében.
De vannak érdekes szomszédok is, alattunk például egy perzsa család van, 2 nagyobbacska lánnyal, akik felszoktak jönni, hogy Frau R tanítson nekik valami német ételt, mert az anyjuk nem hajlandó mást főzni a hazai ízeken kívül. Ők jófejek, cserébe ők is tanítják Frau R-t.
Van még Kastriot és Korab, ők ikrek, egy évvel idősebbek nálam, az egyik egy igazi seggfej a másikuk jófej fazon, beszoktak ugrani ők is, s nyüstölik az xboxot. Ők szemben laknak, egyik nap látom anyukájukat amint dobálja ki a cipőiket, bocsánatot kérve, majd magyarázva, hogy a két jótét lélek cipője iszonyat büdös. Szent meggyőződésük, hogy a Korán igaz, mert egyszer fogta magát a könyv és feléjük lebegett, azóta nagyon komolyan veszik. Jó anyag lehetett :).
A bevásárló körút után arra a megállapításra jutottam, hogy tisztábbak a dolgok, az árak is hasonlóak, talán a hús olcsóbb és egészségesebb kinézetű. Kevesebb zsírral főznek. A szójatej ugyanannyiba kerül. A problémák pedig nem idegenek.
Arról beszélt, hogy beteg a nővére és nincs senki sem otthon, s éhes. Kicsit ki lett kérdezgetve, hogy mikor jön haza az anyukája, mennyire beteg a nővére, aztán kapott egy csomag kekszet, meg meg lett neki mondva, hogy vigyázzon magára és legyen jó kislány.
Majd kifelé menet Frau R elmagyarázta, hogy öten vannak testvérek, mind különböző apától, az anyuka kb elalkohizálja az összes pénzt, a gyerekeket meg ketchopus tésztával eteti, s ihatnak vizet, ha nem tetszik. Hozzá szoktak lejárni, mert Frau R mindig csinál ennivalót és mindig szokott adni nekik valamit. Mondta is, hogy nem igazán tudja, hogy mennyire jó ez a megoldás, mert ha belegondol, mindig az jut eszébe, hogy több pénze marad az anyjuknak piára.
Az idősebb lány is jól halad az úton, ő a lépcsőház aljában szokott üldögélni egy üveg vodkát szorongatva a kezében.
De vannak érdekes szomszédok is, alattunk például egy perzsa család van, 2 nagyobbacska lánnyal, akik felszoktak jönni, hogy Frau R tanítson nekik valami német ételt, mert az anyjuk nem hajlandó mást főzni a hazai ízeken kívül. Ők jófejek, cserébe ők is tanítják Frau R-t.
Van még Kastriot és Korab, ők ikrek, egy évvel idősebbek nálam, az egyik egy igazi seggfej a másikuk jófej fazon, beszoktak ugrani ők is, s nyüstölik az xboxot. Ők szemben laknak, egyik nap látom anyukájukat amint dobálja ki a cipőiket, bocsánatot kérve, majd magyarázva, hogy a két jótét lélek cipője iszonyat büdös. Szent meggyőződésük, hogy a Korán igaz, mert egyszer fogta magát a könyv és feléjük lebegett, azóta nagyon komolyan veszik. Jó anyag lehetett :).
A bevásárló körút után arra a megállapításra jutottam, hogy tisztábbak a dolgok, az árak is hasonlóak, talán a hús olcsóbb és egészségesebb kinézetű. Kevesebb zsírral főznek. A szójatej ugyanannyiba kerül. A problémák pedig nem idegenek.
