2005.XII.21
Sírni szeretnék, sírni mindazon, ami van, de mégsem mondom ki, pár lépést teszek és hallom, hogy távolodsz, s csak akkor, mint egy kisgyerek zokogok. Hagyj veszni, minden, amit belém vetsz, elveszik. Soha nem lehetek az, amit elvárnak. Maszkot hordok én is, tisztán látok, mégis utoljára mondom, kérlek, hagyj elveszni. A gyűlölet csíráját hordozom, a színeket nem ismerem, magamat szembe köpöm, hagyj már elveszni.
Fáj az őszinteség, fáj minden, ami nem én vagyok. Önző vagyok, hagyj el, amíg én kérlek, addig nem fáj, de ha már nem én kérlek és te teszed, megszakadok. Nem érted, nem én vagyok. Magányra ítéltettem és ez a végzetem értsd már meg.
Rohadtul fáj, fáj minden. Értsd már meg, többet látok, többet érzek, mint szeretnék.