Szóval még mielőtt bárki is azt hinné, hogy kinevetettem egy chopperes bandát, s azok mellém soroltak a bicikliútón és lerúgtaka  bicajról... nem hál' égnek nem így történt :). Az igazság az, hogy kaptam új gumikülsőt szülinapomra, ami inkább országúti, s nem terep. Isteni, könyebb a bringa, meg gyorsabb, de hát ugye kicsit másként kell vele manőverezni... Szóval megyek már jócskán a dunapláza mögött a második kereszteződésnél nézem a velem szembejövőt bringáját, mert először azt hittem motoros jön, az egész bringa úgy volt megcsinálva, mintha egy chopper lenne, bazi nagy alacsony elsőkerekek, vastag váz, és a váz formája is chopperes volt, csak volt még neki 2 pedálja, persze hogy egyből mosolyogtam rajta, a csávó is vissza mosolygott (igazi macis rockermocis kinézet, na ízirájder you know). És annyira elvonta a figyelmemet, hogy kicsit rosszul vettem be a kanyar ívét, mert lecsúszott az első kerék az útról, én meg gondoltam, mint mindig visszarántom (régi kerékkel ilynekor csússzant egy picit, aztán felkapaszkodott), hát ennek ugye nincsenek kapszkodói, csússzant egy nagyot, majd blokkolt az első kerék, én pedig mint szupermen repültem előre, még arra is volt időm, hogy a szembe jövő döbbent arckifejezését tanulmányozzam, majd azszem 2x csattantam az aszfalton. Kicsit meg voltam lepődve, de egyből felpattantam és néztem, hogy mi van a bringával, aztán vettem észre, hogy lenyúzódott a könyököm. Bringa tök jól megúszta, csak a hátsó kerék lazult ki később a helyéről, nekem meg annyi volt a szar, hogy onnan még 15 perc bringaút a munkahelyem, addig homokostul, kavicsostul meg izzadságtól maródot a seb :(. Aztán kiderült, h estére kell mennem. De őszintén mondom, marha szerencsésen estem, mert tényleg nagyot repültem, ehhez képest lófasz az seb.

mert így járunk

Hát megint egy évvel öregebb lettem, emlékszem tavaly ilyenkor úgy vélekedtem, hogy jellemfejlődésem érdekes szakasza már véget ért. Hát mekkorát tévedtem. Az utóbbi egy évben alkalmam lehetett, jobban mondva lehetőségem adódott többek között az elveket a gyakorlatba is átültetni.
Gyakorlatilag "csajoztam", elméletileg a szociális kapcsolatok sűrűjébe vetettem magamat és néha másokra sikerült rácsodálkoznom, néha magamra. A legelső dolog talán az, amit még apám állapított meg jó előre, h hiába akarok gerinctelennőfalóérzéketlenállat lenni, ha össze is jön, nem fogom élvezni, igaza volt. É. szerencsésnek mondhatja magát, nála kezdtem erre rájönni és nem volt pofám visszaélni a "'86-os kisugárzásommal". Másik dolog, amiben rettenetesen igaza volt, hogy mindenkinek van valamilye, amivel kis gyakorlás árán tökéletesen managelheti és "eladhatja" magát (máig jóízűt mosolygok a "ne változtass semmit az udvarlási szokásaidon" és az "ágyba dumáltál" kijelentéseken). Amire egyszer elszántuk magunkat, az meg is kapható, csak lehet, hogy időközben mássá válik, mint amire először gondolt az ember lánya. Így lett a sok "meghódítandó" kiszemeltből kitűnő barát, izgalmas kapcsolat, illetve olyan éjszaka is, amit legszívesebben kitörölnék az emlékezetemből és olyan is, ami hatalmas pofonnal járt.
Mint mindig most is volt pár olyan időszak, amikor azt gondoltam, hogy hihetetlen, hogy megint én vagyok az, akinek szívnia kell, vagy az akinek 100%-osan meg kell dolgoznia olyan dolgokért, amit írtózatosan rövid ideig sikerült élveznem, s volt amikor úgy gondoltam, hogy kész ennyi volt, s nem bírok többet, mert épp amikor úgy éreztem egy hatalmas akadályt sikerült magam mögött hagynom, egyből egy sokkal borzasztóbbal kell szembesülnöm, s ennek vége nincsen, csak nehezebb lesz. És tulajdonképpen ez igaz is, de arra is sikerült rájönnöm, hogy nem a legyőzött akadályok száma, hanem a megtett út a lényeg, s azt kell, hogy mondjam, megérte, s mindig is megfogja érni, főleg amíg van kire mosolyognom, s kikkel nevetnem.
Szóval Thank You, a régi és új barátoknak, let's have a lot fun, sex, strawberries 'n cocain in this year, too :Đ

UI: amire még tavaly véletlenül sem mertem volna gondolni, az mégis a bicajozás volt, fúj de utáltam még a gondolatát is, azt most meg...