Tegnap megkérdezték tőlem, hogy vajon egy ember mit szerethet a másikon, mi az ami vonzza. Akkor elég illuminatív állapotban azt mondtam némi töprengés után, hogy ez olyan dolog, mint a jó étel. A hozzávalók külön-külön nem érnek igazán semmit, mert együtt adják meg azt az ízt, amit annyira szeretünk.
Ma már ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, h ha az ember szerelmes lesz, vagyis ha szerelmes, akkor a másik olyan hatással van rá, hogy a legnagyobb őrültséget is szívesen megtenné a kedvéért, másnak érzi magát a jelenlétében, felemeli és különlegessé teszi a tudta nélkül. A szája, a szeme, az alakja, a hajaszíne, bőre, keze, lába, háta, nyaka csak ezek után, talán ésszel fel nem fogható időtöredék elteltével, lesz igazándiból olyannyira kedves számunkra, mert ezek már kézzel fogható dolgok.