Gondolkodom, tehát vagyok

Gondolatok, néha nem is tudom, hogy átok vagy áldás. Perfect Addiction, jelentettem ki egyszer balgán 1 szerelmemre, de nem, a gondolatok azok. Utálom, de mégis, állandóan, létszükség. Gondolkodj, kérdezz, keress, tanulj. Vezényszavak, amelyek ébredéstől az álomig üldöznek. Folyamatos kérdések és töprengések, s milliószor több válasz. Matrix jelenet: csak 1 válasza helyes, az vezet a helyes valósághoz, de vajon melyik az?
Gyerek vagyok, mondják, még tapasztalnod kell sokat. Vajon az vagyok-e, ha felnövök, megérek, akkor tudni fogom az egyetlen igaz választ? De néha már a kérdést sem tudom, vajon mi a helyes kérdés? Mit tudsz te, vagy mit tudok én?
Önkritika. Magamban, hangosan felnevetek kínomban, én ne tudnám? Nap mint nap a tükörbe nézek, magamba mélyen... Ma, tegnap, s azelőtt mit tettem? Helyes volt-e? Hogy kellett volna inkább? Újra kérdések, de egyedül a tükör előtt vannak válaszok: köpd szembe magad. S, ha az már nem fáj, dobj követ, kést, s üss!
Nem félek, tudom, hogy az akit most gyilkolok a tükörben, az a szánalmas jelen, a jövő, az aki lenni akarok csak áldozatom útján születhet meg. Tökéletes leszek, minden és mindenki által, fehér, de nem kívül, belül, magamnak. Nem akarom többé elszúrni, elegem van a gyengeségből, belőlem többet nem csinálnak hülyét.
Túlélő vagyok. Talán ez az egyetlen mondat és kijelentés, amit elfogadok és amiért hálás vagyok apámnak. Ő mondta egyszer, talán nem is gondolta komolyan: „Te azért vagy ilyen, mert a te szervezeted mindent feldolgoz, eltárol, túlélő ösztönök, ha háború lenne, te biztosan nem pusztulnál bele.” Valahogy úgy érzem igaz.
Fűrész2: „What is the cure for cancer?” Senki nem értette a kérdést, senki nem értette az öreg „ars poetica”-ját, azt hitték, azért „öl”, mert bosszút akar állni a társadalmon betegsége miatt. De a végén elmondta: „The cure for cancer is IMMORTALITY”.
Gombóc a torkomban, nehéz kő a lelkemen, s tudom, hogy látod, s akarod, hogy szabaduljak meg tőlük, de nem megy, megtagadom. Félek gyenge lennék, zsigerből utálom saját gyengeségem gondolatát is. Félek megbánnám, az én őszinteségem nem a te, s nem az én fülemnek való. Ez a bizalom megvonása lenne? Látod... újra gondolatok és kérdések sora, reggel, délben, este.... menekülnék néha, „Váltsunk témát, valami vicceset, elő a fűt, a gombát, csak gondolatok ne születhessenek”. Csak elterülnék, élvezném a 30 perc mentális súlytalanságot, s a kőre gondolnék. Kemény, mozdulatlan, maga az állandóság, s nincsenek gondolatai. Relaxációs gyakorlat. Lélegzetemet figyelem, ringatózik a mellkasom, víz, magzat, anya, szülő. Szabad asszociatív gondolatok. BRAINSTORMING, újabb 15 perc és vége, újból gondolkodom. De hogy tudjad, igen, igaz, minden rosszban van valami jó, úgy érzem a gondolatok által több vagyok, mint a legtöbb ember, s hogy hálás vagyok az elcseszett 19 évemért, mert szánalmasságom és gyöngeségem sok mindenre megtanított, s kitűnök a szürkeségből.
Na látod, a csütörtök este nem hiába hallgattam, gondolataid gondolatot szül bennem, s ezért tisztelek.

Tévedés

Vannak bizonyos dolgok, amire az embernek nem szabadna rájönnie. A legjobb, ha soha, de legalább jóval az aktuálissága után. Most kegyes volt az ég velem, de magamra nézve eléggé szánalmas, ha csak azért környékeznek meg, mert ezzel valaki másnak az agyát akarják felbaszni.

Ma elhatároztam, hogy Kendozni fogok. Meg is néztem, nem is olyan vészes, nappalis diákoknak 3100ft/hó. 2 hónap az alapvizsgáig, utána kell vennem fakardot (6000 budo boltban).
Aztán még számításba vettem 2 x5kg súlyzót, 4000 összesen, s így már el leszek egy darabig.

Hosszú sétám közben, az általánostól eltérően, egy gondolat igen megragadott. A semmi. Az ember először meghökken rajta, hogy ugyan mi van benne, hisz jelentése első hallásra jelentéktelen. Pedig nagyon sok mindent takar ez az ártalmatlan szó. Elsősorban egy keleti bölcsesség jutott az eszembe, amelynek lényege az volt, hogy a tökéletességet akkor érted el, amikor nem tudnak neked ártani semmivel sem. Gondoljunk csak bele, mekkora erő az, ha nincs mi amit el lehetne venni, semmi amivel meg lehetne zsarolni, s senki aki befolyásolhat, megtörhet. Az ilyen ember mindenre képes. Semmi lenni szinte olyan, mintha minden lehetnél. Mint a világűr, ami anyagtalan, meghatározhatatlan, végtelen, s mégis mindent átölel és magában hordoz. Minél tovább boncolgattam a kérdést, annál jobban részegedtem tőle, vágytam erre az erőre. Mi lehetne annál nagyobb teljesítmény, mint az hogy a genetikai programmal ellentétesen nem valami, hanem a semmit tűzöm ki életcélnak. Aznap úgy hozta a sors, hogy találkoztam gondolatom képmásával. Akkor megijedtem tőle, megismertem a természetét, ahogy lassan mellkasomra ült, s szorongatott, nevetve rámutatott, s szívemből szaggatott egy kedves darabot. Abban a pillanatban rájöttem nem mindenkinek való ez, hatalmas árat kell fizetni érte, s a végén lehet, hogy csak adósság marad.