"Egyszer mindannyiunkat megérintett valami, ami Japán. Lehetett ez egy teáscsésze, egy kalligráfia, egy templomcsarnok, a zen, a sakuhachi hangja, a wasabi íze, egy tusrajz, egy mohos kőlámpás, vörös pecsét a fehér lapon, a koto pengése, egy kimono, a taiko dobok dübörgése, a sushi látványa és zamata. Vagy a sumosok, ahogy egymásnak feszülnek, a no táncosok finom lépései, az íjász mozdulatlansága, a zazenben ülő szerzetes nyugalma, a katana� És elindultunk, akkor még nem tudtuk merre. Elindultunk egy Úton, mit sem sejtve. Meríthetnék a tea útjából (chado), a meditáció útjából (zen), a kalligráfia útjából (shodo), az íjászat útjából (kyudo)� Mi valamiért a kendo-t (a kard útja), az iaido-t (a kardrántás útja), a jodo-t (a bot útja) választottuk. Majd megleltük tanárainkat, mestereinket, akik tovább terelgettek, terelgetnek minket az ösvényen. És haladunk az Úton, egy darabon együtt, egymással, talán majd Önnel is�"

Hábermajer Gábor