Ákos - Végre

A mai ösztrosokk úgy ganz zusammen teljesen vicces volt. Történtek érdekes dolgok, sőt a buli végére én az összes "társkereséssel" (de egy hülye szó ez) kapcsoaltos elveiemet felrúgva megismerkedtem egy lánnyal. A jelen biztató, remélem pozitív fejlemények várhatóak. Ez úgy jött, mitn égből a villámcsapás, s teljesen jó, emrt ő isoylan mint én (ami em igaz, mert teljesen más, de akkor is hasonló hozzán na lol), avagy ugyanoylan keméyn dió mint én, s ez az a fajta hosszas, bizalomra épített egymásmeghódítós kapcsoalt lesz sztem. Na már szerintem össze-vissza beszélek. Megyek is aludni, mert így tök sötétben fél 6kor nehéz írni. Bazz, anyám az én helyemen fekszik, mászhatok fle a gallériára -.-

Most értem haza 5 perce. Kész... ez nagyon kész, sőt kész vagyok.

Levélre válaszolva:
"?"
Válasz: ??

Sokminden

Megvilágosodtam az LDU skinninggel kapcsolatban, s rájöttem újra vagdoshatom az egészet coool.

Éppen hazaértem, ettem, beülök a gép elé és woah mit látok? Nem megy a bitorrent, anyám (véletlenül, vagy sem.. soha nem tudom meg)  kikapcsolta, pedig mostanra már biztos kész lenne.
Aztán múlthét pénteken láttam egy csajt alulnézetből (mer, h én ültem a metróm, ő meg felettem állt) és naon megtetszett, magas volt, sportos, és hasonlított a fotós csajra a Highartból. Szép keze volt, fürkésztem is szépen, hátha találok valami árulkodó jelet, de hát nem volt gyűrű a hüvelyk ujján, vagy egyéb ferdeségre utaló jel. Végső próbaként nem feltűnően elkezdtem baszkurálni a saját gyűrűmet a hüvelyujjamon, közbe sűrű pillantást vetettem rá. Sztem észre se vett :(. Aztán, ő is ott szállt le ahol én, és rendes nézetből már nem is tetszett annyira, hátulról meg végképp nem. És ami a legpoénabb, 1 megállóval előbb szállt le. Ez olyna idegesítő, h nekem elég szar a "gaydarom", mien poén lenne, ha crazy-től kérnék kölcsön 1-2 szórólapot sokkal kapcsolatban, s a feletébb gyanús nőszemélyek kezébe nyomnám, és kacsintva azt mondanám "Gyere el". Hát rofl, kíváncsi lennék 1-2 hölgyemény reakciójára.

Aztán vasárnap megint érdekeset álmodtam. 2 részből állt, az egyik álmomban láttama  húgomat úgy 30 évesen, én kb 22 lehettem, egy szép kertesházunk volt 1 emelettel. Én épp munkából mentem haza, és otthon történt valami, sé tudom az volt a lényege, h anyám vissza akarta fogadni apámat. Én emg teljesen kiborultam, s azt mondtma neki, h ne, ne fogadja vissza. Anyám meg mint aki süket volt, s tudtam, h nem szerelemből akarja visszafogadni, hanem azért mert kell a pénz. Én meg kész hisztit levágtam és sírva mentem ki a lakásból. The End, ebből többre nem emlékszek.

A másik álomrészletre, amire emlékszem az volt, h volt valami hatalmas özönvíz, ami a hegy tetejéről zúdult alá (mintha egy dúzasztó lett volna 2 hegy csúcsa között, s az "kibuggyant"), ami házunk a leges legtetején volt, ami hatalmas hosszú póznákon állt, de az özönvíz után pont addig ért a víz, amíg a küszöb. És a tó/dúzasztó közepén volt valami kerek kőtömb, ami stabilan állt a a vizfelszínén és tartott valamit. Én és a húgom oda mentünk úszni, s vicces volt, mert amint lemerültél és a kőtömb alatti vízrészhez értél, akkor egyből, ha nem figyeltél a fenékre került az ember. Engem le is szívott, de nem ilyedtem meg, csak felnéztem, és oylan szép látvány volt, alattam feketeség, és ahogy feljebb nézek feketéből átment sötétkékbe, amjd világoskékre, és földfelszín fehéresen tükröződött, s a kőtömb olyan hatást keltett, mintha egy soha el nem múló napfogyatkozást néznék. Aztán felúsztam a kőtömbhöz, s kiszakítottam, azt amit tartalmazott, valahogy azt éreztem nem szabad, de tudni akartam, h mi történik. Aztán már arra nem emlékszem, h újabb özönvíz lett volna, vagy semmi.

S erről a vizes álomról az jutott eszembe, h mennyire szerettem búvárkodni, s hogy milyen régen voltam úszni. Ha megkérdeznék hogy fogalmaznám meg a szabadságérzetét, azt mondanám oylan, mint maikor az ember víz alatt van. Az ember súlytalan, s a víz selmyes áramlása veszi körül, s olyna megnyugtató a toma fény, kékség a víz alatt (márh anem úszómedencében vagyunk). Emlékszem régen, amikor mindig lementünk nyáron a balatonra sokszor beúsztam a mélyebb részekre, hol kagylókat meg egyéb érdekes dolgokat "kincsvadásztam" az iszapból (pl van egy tüzijáték rakátéjának hüvelye, egyszer találtam egy márkás napszemüveget, kellemetlenebb esetben damil, etetővel meg horoggal), aztán ha meguntam élveztem a "hatlamas vízágy" kényelmét, lebegtem a víz felszínén és úgy sütettem magamat. szép idők voltka azok. Aztán ilyen szemüveges békalábas búvárkodás melett elvégeztem egy alap könnyűbúvár tanfolyamot, az is nagyon poén volt, elvileg ezzel mehetek tengerre, de csak addig, amíg el nem érem a dekompressziós határt (vagy mi).  Majd kéne egy újabb vizsgát lerakni, mondjuk egy alap búvárfelszerés is kb 800e-1m FT, az sem egy oclsó mulatság, meg hát ugye tengerhez kiutazni, szállást fizetni :S. Na sebaj. Álmodozni még lehet nem?