Érdekes

Ez új. Merőben más mint eddig, igen, akár azt is mondhatnám, hogy egészen vicces.
Ontom magamból, mint más a szemetet.


Bebebe

Elmentem a Bethlenbe. Tiszta „e”, mintha azt mondaná: Be, gyere be te. 40 perc néztem az órám, egész gyors, bezzeg akkor mintha órákba tellett volna a buszozás, mindig sikerült késnem, s olyankor inkább mintha azt mondta volna a vén vakolat: te, ide be ne gyere.
Kop-kop-kop-kop, nehézkes cipő kopog, hátam mögött a múlt emlékembere: osztályfőnök.
Mosolyogva csicsergek, szóba elegyedünk, ő is a kedves maszkját hordja. Gyors tesztkérdések, kedélyesen felelek. Látom ahogy agyadban nyílik egy láthatatlan napló: „Hitvány Tanulók”, nevemhez lapozol, s érdemjegy helyett az el nem ért értékeket jegyzed, majd zárul mint az ajtó a hátam mögött. Elkönyveltél, én is téged már rég, éppen ezért -csakis a miheztartás végett- nem mondom meg, hogy hiányoznak a versek, az elemzések, s a rávezető kérdések; a kacskaringós életrajzok és a mögöttük rejlő életérzések.