Macskanyúzás

Egész pojénos napom volt ma. A suliban ma és holnap Bethlen-napokat tartanak, aminek egyik része a fordított óra, a másik része a vetélkedők. Ma volt a vetélkedő, ami úgy kezdődött, h kaptunk 1 borítékot, amelyben benne volt 1 kódolt üzenet, s torzított képek az iskola egyes helyszíneiről, ahol a kódok megfelelőjét meg lehetett találni. De előtte felaggatta a suli mennyezetére egy csomó lufit damilra, amikben pontszámok voltak. S kürtszó után mindenkinek annyi lufit kellett szereznie amennyit tud, s szétpukkasztva azokat a pontokat és a kódmegfejtését egy borítékban el kellett vinni a szervező osztálynak. Az osztálytársaim, a kűrtszó után, vitatható sportszerűséggel damilostul berángattak az osztályba egy lufisort, lol. Aztán kódhajkurászás és megkaptuk az aznapra vonatkozó vetélkedő programját és feladatait.
4en mehettek külsős feladatot csinálni, am iabból állt, h különböző helyszíneken lévő felíratokat kisatíroztak, s azokat a helyeket kellett megtalálni és a kisatírozott felíratokat egy lapra leírni. Na én ebbe a csapatba álltam be. Velem jött még Adry, Erika, Papszi. Adry volt a navigátorunk, frankón megtalált mindent. Aztán visszafelé a buszon az előttem űlők valami vicces hangfilet játszottak le valami telefonon (legalábbis akkor annak tűnt), s tök úgyhangzott mint amikor egy macska hangosan vernyog, vagy amikor a gyerek felbőg. Mi meg dőltünk a röhögéstől, s megkérte a nőcit, h játsza már le még1x ezt a "macskakínzást".Ők meg oylan uh, furán néztek rám... meg momdta a csaj, h már kezd lemerülni a készülék... s csak úgy mellékesen megjegyezte, h ez egy tegnapi felvétel arról, amikor a legjobb barátnője szült és a gyerek felsírt.... én meg arcra fagyott mosollyal mondtam: Ó tényleg, ez igazi... ez nem macskakínzás... ó,, mármint... ehe (szépen próbáltam elsülyedni az ülésben, közben a többiek próbáltak fletűnés nélkül röhögni).
Metségemre legyen, h én még gyereket nem szültem, nem volt dolgom kisbabával és a szülőszobát sem nézem.

Hm aztán hazafelé menet találkoztam az egyik volt osztálytársammal (aki most csak az évfolyámtársam, mert más szakon tanul) és mondta, h azon gondolkodik, h megy vértadni, mert az osztályfőnökük tegnap erről beszélt nekik, s modnta, h aki akar menni, azt ő szívesen elkíséri. Bezzeg a mi osztályfőnökünk... neki a "családalapításos" videószalagon meg a számítástechnika elavult elméletén és tantervén kívül más nincs az agyában. Modntma neki, h szóljon az ofőjének, h én is mennék. De télleg már régóta akartam menni, nem csak azért mert most erről volt szó a tvben, csak hát egyedül nem nagyon volt kedvem.
Az osztálytársamat meg felvilágosítottam, h a vércsoportját könnyen megtudhatja az oltási könyvéből is.

Jah igen egyébként múltkor suliból néztem a blogot és olyan furcsa volt, nem stimmelt valami. Azt látom, h el vannak csúszva a dolgok.. aztán észrevettem, h az ottani monitorok eggyel nagyobb flebontásban vannak, mint amit én itthon használok. Szóval ezt a lapot egyenlőre érdemes 1024*768 felbontásban olvasgatni...  majd átírom, h ne arányokban legyenek a táblák, hanem pixelre pontosan, s akkor nincs probléma.