Mint mindig a buszon, ha egyedül utazom, mais elmerültem a gondolataimban. Ma az jutott eszembe, hogy az ember kiemelkedett az állatvilágból, a föld leginteligensebb élőlényei és uralkodó faja. Soha nem tetszettek az ilyen stílusú mondatok, olyan demagógnak hangzik, s ezért elkezdtem egy kicsit gondolkodni rajta. Hosszas töprngés után (már amennyire egy 30 perces utazás hosszasnak számít) arra a következtetésre jutottam, hogy nem csak a leginteligensebb, de a legostobább faja vagyunk Földünknek. Miért vagyunk mi a legkiemelkedőbbek? Mert eszközöket használunk, a természet erőforrásait kihasználjuk, folyamatosan fejlődünk, mondhatnám rohamosan. A Föld többi élőlénye meg ugye nem. De képzeljük el csak, hogy Földünk összes élőlénye olyan rohamos fejlődésen mene keresztül, mint az emberiség. Rövide vázolva ezt a lehetőséget kb ez történne: az ember először kihasználná az eben rejlő lehetőségeket, a maga szolgálatába állítaná, de ezt mindaddig, míg az élőlények egy olyan fejlődési szintet érnének el, amelyen felismernék valós helyzetüket és erejüket. Avagy Spartacus helyett King-kong féle állat-rabszolga felkelés, példájukra tenne az összes többi faja a földnek és szabadságot követelnnek, sőt példásan megbüntetnék az emberi fajt, amiért annyi éven keresztül kizsákmányolták őket. Az ember és emberiség, mint szitok szó elterjedne. Aztán talán jönne egy röpke békés időszak, megalakulnának új filozófiák és vallások, szövetségek és újabb fejlődési hullám jönne létre. Még ha kölcsönös szövetségek is jönnének létre a fajok között, biztos lennének olyan fajok, akik dominálni akarnak a másik felett, már csak azért is, mert az erőforrások ekkora eléggé szűkösek lennének, mert úgye mlyik öntudatos gyümölcsfa vagy hal engedné meg, hogy csak úgy letépjék gyermekeit, kivágják vagy felzabáljk?? Megindulna a háború az erőforrásokért, hatalmas pusztítások történnének, a Föld egy hatalmas mészárszékké alakulna. A fajok háborúja a túlélésért. S az a kevés ritka faj, aki túlélné a háborút, nem számíthat valami messzibe nyúló jövőre, hiszen a többi fajt a háború alatt kiírtották, a bolygónk éghajlata a sok környezet-szennyezés, háborús hulladékoktól lenne telítve, a klímaváltozás elkerülhetetlen. A bolgyó kihalna, hatalmas szemétdombbá vállna. S újabb évmilliók alatt reménykedhetünk, hogy az időjárás, víz és napfény áldásos hatására a bolygó valamilyen szinten regenerálódjék (márha ez lehetséges élő élőlények nélkül), s talán valamien csodafolytán, ha megfelelő körülmények állnak elő, akkor az első szerves kis sejtecske megszűlesen és a fejlődés útjára induljon. Talán ez a sejtecske lesz annyira okos, vagy buta, hogy ne akarjon a kelleténél többet fejlődnie.

Gondolom az a történet eléggé abszurd kitalációnak hangzik, de a valóságban ugyan ez történik, csak sokkal lassabban. Mivel az emberi fajnak nincs igazi vetélytársa, lassan feléljük erőforrásainkat, rohamosan írtjuk és szennyezük környezetünket, s mivel más nincs, csak egymás fölött próbálhatunk uralkodni. Életünk létrejötte óta hordozzuk magunkkal  pusztulásunk kulcsát, mint egy időzített bomba, minnél több ideje peregnek homokóráink szemcséi, annál közelebb van a vég.
Talán más fajok velünk ellentétben jobban értik/érzik a világ működését, mint a magunkat olyan nagyra tartó modern emberek. |