Gondolatokkal ölni, erre csakis az egó képes. Én csak egyszerűen nem akarok több "majd"-ot hallani. A gyilkos egóm táptalaja lett ez a szó. Lehetetlenség arra kérni, hogy ne ölje magát, s így az egó kóros burjánzását se lehet leállítani. Valahogy nincs remény arra, hogy bármi is rendben legyen köztünk és körülöttünk. Talán soha nem is volt.

Igazán próbálok magamnak megbocsátani.

B mentesítettem magamat. Gyűlölöm az internetet, meg az összes rohadt véletlent, de talán ez kellett, hogy végre felfogjam.

A szakítás alapvetően borzasztó dolog és still very complicated. Rémületes volt végig nézni, követni a benne dúló érzelmi viharokat. Harag, düh, fájdalom, kín, vágyódás szeretet, félelem...
Mit tehet ilyenkor az ember? Azt megtanultam, hogy mit nem szabad: nem szabad lelépni, nem szabad ott hagyni a másikat, nem szabad azt mondani, hogy "te túl jó vagy", nem szabad elfordulni az érintése elől. Egyszerűen nem szabad összezúzni mindazt, amit szeretett.
Együtt feküdtünk le, hagytam, hogy szorosan hozzám bújjon, s megsimogassa az arcomat és a karomat. Amikor sírt átöleltem, s szorosan tartottam.