zseniális

 

Tegnap le "hülyepicsáztalak", s ma idegeskedve olvasom újra azt az e-mailt. Vajon értetted-e a szándékomat, vagy csak ezzel is rásegítettem a korholásodra, esetleg megsértődtél-e? Ezek a kérdések cikáznak a fejemben. Ha értetted, biztos megkönnyezted egy önkéntelen kis mosolykunkorral a szád szélén.
Ha haragszol, eszedbe jut-e, amikor arról beszélgettünk, hogy sokkal jobb lenne, ha kiadnánk magunkból, ami felgyülemlett, hogy nem kellene félnem a veszekedéstől, mert belém rohadnak majd a dolgok.

Vajon számítottál-e erre, amikor megvetted a bögrémet azzal az ígérettel átadva, hogy te nem olyan ember vagy, aki után sírni kell és csak úgy eltűnnél az életemből. S vajon ez jutott-e eszedbe, amikor úgy érezted hogy magamra hagytál?

Láttad-e mindezt előre, amikor, mint bálvány előtt az önmagát ismétlő kiábrándult hívő, arra kértél, hogy ne szeressek beléd.

Megkérdeznélek, hogy szerinted mennyit sikerül betartanunk belőlük, ezekből merítünk-e tartást, vagy roppanunk majd össze az ígéretekkel együtt.

"Lehet, megpróbállak holnap is nemfelidegesíteni.. minden esetre lassan el kell köszönnöm
Pedig élvezetes volt kicsit nemegyedül."