Milk/shake (ami egyébként kurva jó volt, kivéve a sok tüc-tücöt, de azért <3 Faithless, Madonna, köszönet a társaságnak), amin leitattak. Bevallom szégyenlősen Bettie Page-hez képest 0 vagyok, nekem elég volt 3 korsó sör meg 2 tequila, ahhoz hogy "reccsenve szétszakadjanak" az erkölcsi kötelékeim.

Volt 1 lány, akit megláttam, s kb az jött le, hogy nagyon gyorsan össze lehet vele melegedni, a "vadászösztönök" meg bekapcsoltak, pár perc múlva már azon kapom magamat, hogy csókolózunk. Őszintén szólva, nekem kb semmit nem jelentett, kellett (volna) és kész. Aztán jött az üljünk le és beszélgessünk rész, ahol kiderült, hogy én és a "kisurgázásom" ('86-os vagyok :D), s hogy love at first sight, s hogy tuti én vagyok az igazi, mert emeddig egy barátnő sem ennyire, s egyébként is mindezt némi heteroszexuális beütés ellenére. Ezek után 0 libido, egyrészt mert ezzel a dumával 5 perc ismeretség után a halálba lehet kergetni, másrészt nem lett volna képem hozzá azt mondnai, h persze, akkor már le is feküdhetnénk, aztán azt mondani, h sorry ennyi volt részemről.

Azért elgondolkdotató (saját magam részéről), h ha mindezzel nem áll elő, akkor 80%, h nála khm, alszom (aztán haza megyek).  Amiért 1 évvel ezelőtt szószerint szembeköptem és felpofoztam volna magamat. Ennyit azt hiszem arról a kérdésemről, hogy valaki zsigerből "jó", vagy csak azért, mert bizonyos körülmények rákényszerítik.