Amilyen szar volt a living, annyira jó volt a Milk. Lassan gondolkodnom kéne életbiztosításon.

"So fall in love with stories if fairy tales are true
Innocence is part of what you're losin' with your youth
Show a little confidence, show a little class
Don't kiss the past, the past ain't gonna last

Just fall in love with passion, fall in love with lust
Fall in love with all the things you're always dreaming of
Fall in love with music and you will get by

Right in the night
Right in the night
Right in the night you'll find
That if you want to fall in love you'll fall in love"

Hálával tartozom annak a névtelen bicajosnak, aki leelőzött a Baross utcában és harminccal hajtott előttem. Ennek eredményeképpen egyből vérszemet kaptam :D (most kicsit fasz leszek, de az én mérlegem szerint 2 bicajos van: aki lassabb nálam, az béna. Aki gyorsabb nálam, az jó, mert vele tudok "edzeni" -értsd úgy, hogy tekerek utána ezerrel, hogy tudjak lépést tartani-) és kiderült, hogy én is tudok harminccal menni :), a dagályhoz már én értem előbb :D:D:D. Illetve wúúúúú apám is már elkezdett bicajozni, alig várom, hogy újra keményen nyomja, vele én is tudnék fejlődni rendesen.
Viszont a legbüszkébb a tegnapi teljesítményemre vagyok. Délutánra akartam bemenni dolgozni, ám kiderült esti vagyok, akkor gondoltam csak kiderítem hogy lehet kijutni csepelre. Első hibám leszólítottam egy vérbringást, aki az Erzsébet-hídon átvitt Budára az Erzsébet-hídnál mert ő a másik oldalról ismeri a bicajos útat. Hozzáteszem simán tartottam a tempót a versenybringájával :D, vele is 30cal mentünk, meg is kérdezte, h honnan jövök, mondtam neki büszkén, h Újpest :D. Majd a Lágymányosi-hídnál tekerhettem vissza Pestre, ahol ugyanott ért véget a bicajút, mint ahova először sikerült kilyukadnom, de most nem állhatott defekt az útamba és mentem tovább. Hát basszus ott minden van csak bicajútnak nevezhető alkalmatosság nem. Tiszta vadromantika, víz alá rejtett hatalmas kátyúk, az útra belógó hatlamas faágak, üvegszilánk, hirtelen hatalmas kövekben és földben végződő földút, amin majdnem fejre álltam. De hősies voltam és megcsináltam hahaha. Visszafelé meg már igen csak sietnem kellett, s borárosról a körúton mentem be a munkahelyemre, hát azt hittem kiszakad az oldalam a tüdőmtől, 33as végsébességgel kocsik között mert a járdán nem lehetett normálisan közlekedni. És basszus tök rendesek voltak az autósok.
Jah, újfent sikerült tönkre tennem egy hátsó villogót, pedig ezt már gyorskötözővel is oda rögzítettem és ez drága cateye volt :(. Bezzeg a 100ftos, gumis cucc amit ajándékba kaptam még mindig ott fityeg. Badluck. Mindegy a lényeg, hogy  I reached a new level, this is better than RPG :D, this is reality with real skillpoints :D.