Gyémánt

Elbocsátanálak messze, mint az álmokat, szépet kívánok, mint a szeretők, legnagyobb ellenséged én, mint önmagad, a soha meg nem értett, elajándékozom a jelent rózsaszín szalaggal, csak gondolkodnom ne kéne. Felbecsülhetetlen, mint a ritka gyémánt, örökké az maradsz fátyolos szememben, soha ne változz kérlek.

Út

Sötét az út melyen este megyek, pocsolyákban a múlt képei feketén fénylenek, az egyik fényes házból tartok a másikba, s a fekete ösvény szinte végtelen.