Hol van az ugrás? Hol van a Mókus?

Ugorj Mókus


A Coca-colás családvédelem margójára

A Coca-Cola lekaparja a plakátait, Toroczkai kólát löttyint a betonra, a sajtóban és a közösségi médiában mindenki nyilatkozgat a családvédelemről, meg a buzikról. Virágkorát élik az alternatív megállapítások: az a nő, aki élvezi az anális szexet, annak meleg lesz a gyermeke, az a nő, aki teherbe esett a nemierőszak után, az tulajdonképpen élvezte, a Föld újra lapos, a védőoltás autizmust okoz, remélem a lobotómiáig nem jutunk el, újra.

Az utóbbi 50-80 évben az emberi tudomány és kooperáció eljutott odáig, hogy konkrét tudományágak összedolgoznak, megismertük valamennyire az emberi genómot, az öröklődést, a testben lezajló biokémiai folyamatokat, a ráható szociokultúrális, pszichológiai, környezeti hatásokat, ismerjük különböző emberi kultúrák, antropológiai csoportok történetét, de még mindig nincs konkrét magyarázat arra, hogy miért van homoszexualitás, annyit tudunk, hogy mindig is volt, s a nem heteronormatív emberek száma kb 10-15% között mozgott konstans, a Kinsey-skála szerint pedig még a heteroszexuális embereknek is van valamennyi kilengése, érdeklődése a saját neme iránt.

Minden rettegés ellenére 1950-ben 2,5 millárdan voltunk, 2019-ben pedig többen, mint 7 milliárdan. Csak szimplán statisztikai alapon többen vagyunk, mindannyian. Az, hogy nőtt az emberi populáció IQ szintje, általános műveltség része lett az írás és olvasás, s nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy 10 évenként háborút vívjunk egy-egy uralkodó nevében, az olyan szociokulturális változásokat hozott, hogy (sok egyéb dolog mellet) a buzik is merik magukat felvállalni és láthatóvá tenni. Mert mondjuk már nem jár érte halál, sokk-terápia, börtön.

Ha az embereket tényleg a család, a gyermekek, a házasság védelme érdekelné, akkor nem a buzikat, a nőket, a férfiakat, a szingliket, a gazdagokat, a szegényeket, más nemzetiségieket ekéznék, nem gyerekre adna hitelt az állam, nem az abortuszon vagy a gumihúzásról vitatkoznánk, hanem intézményesítetten segítenének a családtervezést: mediátor segítene a különböző álláspontok összeegyeztetését, segíteni felmérni, hogy mindez milyen kötelezettségekkel jár mindkét szülő részéről, érzelmi, anyagi, fiziológiai; mi ténylegesen a helyes döntés az adott két ember esetében, milyen lehetőségeik lesznek, hogyan tud az állam segíteni, hogyan lehet ezeket igénybe venni, segíteni nekik helyes nevelési módszereket alkalmazni.

Apropó, manapság divat azt mondogatni, hogy azért ilyen problémásak a mai gyerekek, mert "liberálisan" nevelik őket, mindent szabad, bezzeg egy-egy atyai pofon sokat segítene. Mindezt egy olyan országban, ahol a társadalom 80%-a helyesnek tartja a gyerek fizikai büntetését, és az országos átlag napi 7 perc érdemi törődés. Ismétlem: ÁTLAG HÉT PERC NAPONTA.

Ebből adódóan nem az a kérdés, hogy a szülő elverheti-e a gyerekét, hanem azt kellene tisztába rakni a fejekben, hogy ha törik, ha szakad, az legyen az utolsó eszköz, amihez hozzányúl. Még azok a szülők is, akiknek konkrétan sikerült a gyermekét megölnie, halálra éheztetnie, stb, úgy érzi, hogy ő csak jót akart, helyesen cselekedett. A gyerek kiprovokálta!

Én nem gondolom azt, hogy a mai szülők feltétlenül igénytelenek, hanyagok lennének, inkább gondolom azt, hogy sok esetben elmutyizott fizetésekből és túlórákból meg váltott műszakokban dolgoznak, hogy egyről a kettőre jussanak, rengeteg konfliktust és saját igényüket a szőnyeg alá söpörve, az esetek többségében borzasztó mintákat hozva otthonról. Rengetegen nem tudnak mit kezdeni a vágyaikkal és a félelmeikkel, miközben éjjel-nappal reklámok bombázzák a primer ösztöneikent, hogy milyen az igazi élet, az igazi férfi test, az igazi női test, az igazi élmény, az igazi szex, az igazi ajándék, az igazi szépség, az igazi boldogság, az igazi család, az igazi esküvő, az igazi kapcsolat, az igazi kikapcsolódás, az igazi szórakozás, csak pénz kell hozzá és máris a tiéd, le ne maradj!!! Ez az igazi családgyilkos, immáron 30 éve.

A korlátozott szeretetnyelv (adok neked édességet meg drága telefont) a szeretetnyelv hiánya (az érdemeidet, kepességeidet elismerni, támogatni nem tudom, de kritizálni bármikor), a szülők közötti elégtelen konfliktus kezelés, vagy éppenséggel az, amikor a szülők és a családtagjaik a gyereket próbálják felhasználni egymás ellen. Ezek azok a dolgok, amik a családi otthont mindenki számára elviselhetetlen börtönné változtatják. Nem Steiner Kristóf, nem Conchita Wurst, s nem a Budapest Pride fogja örökre és visszavonhatatlanul megmérgezni a gyerekek lelkét, megakadályozva őket a kiegyensúlyozott fejlődésben.

Ezek a problémák még a tanult tisztességes, keresztény családokban is felütik a fejét, ez nem is intelligencia kérdése, hanem érzelmi intelligenciájé, ami juhu, fejleszthető. Csak ehhez magunkba kell nézni, magunkat kell kritikusan megfigyelni, el kell ismerni, hogy baj van, segítséget kell tudni kérni és adni. Nem csak az áldozatoknak, az elkövetőknek is. Erre nem lehet politikai tőkét alapozni. Az embereknek több szeretetre és megértésre van szüksége egymástól, egymásnak, nem pedig arra, hogy egymást versenyezve kiabáljuk túl, hogy még az utcán sem fogom meg a párom kezét, nehogy már a buzik is megtehessék.

A WHO előre jelzései szerint 10-20 éven belül leszámolunk a rákkal (már aki meg tudja majd magának engedni a gyógyítást) a legnagyobb népbetegség pedig a különböző mentálhigiénés problémák lesznek. Nem azért kell megtanulnunk egymás iránt toleranciával, szeretettel, tisztelettel, nagylelkűen viseltetni, hogy szegény buzik ne akadjanak sirva, ha csúnyán néznek rájuk. Ez nem csak a család együttélésének alapja, hanem az emberiességé is.

Nyakunkon az ipar 4.0, a szakértők piaci buborékokra figyelmeztetnek, itt a klímaváltozás, a technológia pedig olyan ütemű gyors fejlődése, amivel már nehéz nem csak az oktatásnak lépést tartania, hanem az átlagember kognitív képességeit is felül fogja múlni. A jövő generációira úgy tűnik egy olyan világ fog várni, ahol eddig nem tapasztalt verseny lesz az elérhető erőforrásokért, szociokultúrális juttatásokért és élhető életterekért. Nekik talán még fontosabb döntéseket kell majd hozniuk egymással és a hogyan továbbal kapcsolatban, vélt és valós tulajdonságaik és privilégiumaik mentén. Most kell megtanulnuk és megtanítani egymást nemet mondani a gyűlöletre, a félelemkeltésre, populizmusra és kisstílűségre.

Vlogot indítottam

Az élet esős oldala, azt egy szem eső nincs Angliában

Annyit beszélgettünk Pajtikkal a vlogolásról és az utóbbi időben a videókészítés is megtetszett, hogy úgy gondoltam bele vágom magamat a kamerám közepébe.

Az első próbálkozás szörnyű lett, de nagyon sokat tanultam belőle. Illetve rádöbbentett, hogy szükségem lenne egy nem 10 éves laptopra többek között :)

Még keresem a "hangomat", vannak ötletek, hogy miről akarok beszélni és nem blogolni, de majd meglátjuk.

 

#3 Pajti & Sydney biciklik

Mivel kicsivel több időt töltök most itthon, mint általában, így a bakancslistámra az is felkerült, hogy lehetőleg minél több Pajtikával találkozzak. Tegnap beugrottam Majorhoz, aki talán alig egy éve tért haza Ausztráliából és teljesen random botlottam bele az egyik Tiger boltban. Akkor még csak terv volt az, ami most videóra került: a Sydney Biciklik.

Engedelmével levideóztam a boltot, végzetesen megzavartam a pizza rendelésben, összetaperoltam minden kütyüjét, végig folyattam a nyálamat mindenen, össze-vissza hajtogattattam vele az egyik Overade Stormtrooper bukót, majd leléptem az egyik BBB Kite sisakjával boldogan :)

Köszi Pajti <3!

VIII

"Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják." Murakami Haruki

Régebben körbe futottam reggelente a 8 kerületet, elindultam az Orczy irányába, volt hogy két hétig ugyanannak a használt kottonnak köszöntem a kőfal tövében, aztán tovább a II. János Pál pápa térre, ahol egy kínai bácsi kocogott velem, ha elég korán keltem, ha csúsztam, akkor Melinda integetett ki a második emeletről.

Körbecsalás a népszínház utca környékén és a Teleki téri piacnál, néha a hányásukban fekszenek emberek, de volt mindig egy srác, aki után két tömbön keresztül lehetett érezni az aftershave illatát, ruganyos léptekkel ment dolgozni a kukászubbonyában. A Teleki téren mindig örültem a lámpást gyújtó szobornak, volt benne valami ünnepi, minden reggeli lény azt érezhette, csak a kedvéért gyújtják a fényt.

Be egy másik utcán, hatalmas piros, neon betűkkel virít a közterület fenntartó abc-je, nagy piros kommunista rendnek kell lennie ebben a kibaszott utcában jut eszembe, de már vár Rákóczi a piaci nyüzsgéssel, majd tovább a Corvin negyedbe, Práter utca a Pál utcai fiúkkal, szétlőtt házak golyónyomai mellett ékeskednek az újépítésű házak és elszuszogsz a grundkert közösségi paradicsoma mellett is, ahol a sebzett és feltúrt föld kapott még egy esélyt. Ott van a pad, ahol Sanyibácsival üldögéltem párszor és idézte Márait, mesélt a letűnt korok sanzon zenéiről, szalontüdőről és csontvelőről pirítóskenyéren, miközben a keserű szégyencigarettájával kínál. Mindig úgy köszönt el, hogy ne feledjem csodák nincsenek. A csodákhoz bátorság kell.

Megtámadjuk a karácsonyi Sándor utcát is, óvatosan kerülve az eldobott tűket, hát igen, kurva jó ötlet volt megszüntettni a kékpontot, a lecsúszott emberek, s a lecsúszott környék a politika szerint még jó indulatot sem érdemel. Egy utolsó hajrá a Baross utcában, itt pont mellettünk nyílt a Kairói fodrászat, ahová mennek a helyi keményarcok még keményebbnek tűnni. Egyszer éjfélkor értem haza és egy 16 éves csorda buzizni kezdett. Másnap rájuk hívtam a rendőrséget, valójában azt gondoltam, hogy engem kurvára ne buzizzanak 16 éves cigány nyikhajok és az arab fodrászat meg ne terrorizálja a környéket éjfél után. A rendőrség persze nem jött ki, viszont a facebookon megtaláltam a fodrászatot, ahol Ahmed ezeket a véglényeket kedves Vendégnek hívta és családostul kapott mindenki cukorkát mikulásra, az elengedhetetlen előtte-utána selfiekről nem is beszélve. A képeken mindenki tényleg boldog volt, tényleg Kedves Vendégek voltak és Ahmed örült a lehetőségnek, hogy a saját szalonjában éjfél után is kedveskedhetett az embereknek.

Fel a harmadikra, még egy utolsó körbenézés, amott panelek kicsi világa, mellette szőnyegbombázott foghíjas telek, s az omladozó gang ellentétes oldalán már kint ül az öreg a leselejtezett íróasztalnál.

Édesvíz

"A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre." Eötvös Károly

Azon gondolkodom, hogy mit is lehetne írni egy Balaton-körről. Ez egy amolyan magyar El-Camino, végig kíséri és kísérti az életünket. Egyszer mindenki eljut a Balatonra és valami rabul ejti, legyen az a tó  hűs vize, a lemenő napban boldogan táncoló nádszálak, a fűzfák csoportos magánya, a Balaton jellegzetes illata, vitorlásai és süllyedni látszó ladikjai, gyermekkori játékok és nagy szerelmek.

img_20160902_184556_1.jpg

Egyszer mindenkit megkísért a gondolat, hogy körbe menjen. Van hogy megpróbáljuk, de egy hely rabul ejt és ott maradsz, van hogy hív a virtus és egy nap alatt körbe érsz, s voltunk mi, akik józan őrültként tekertünk verőfényben és aludtunk a holdfényben.

img_20160903_061632.jpg

Egy igazi kaland volt, egy életre elkísérnek a képek és a párbeszédek, s a biciklilánc feszített vergődése egy-egy emelkedőn. Az érzés, hogy már fáj mindened, szídsz mindent, de még mindig haladsz előre, hogy most tényleg élsz és nem csak túl élsz. 

 img_20160903_105607.jpg

img_20160903_185937.jpg

img_20160903_115011.jpg

img_20160904_113648.jpg

img_20160904_113639.jpg

img_20160904_131238.jpg

img_20160904_155322_1.jpg

A homoszexuális napoknak vége

Itt van a nyár itt van újra, s vonulnánk sokan a körútra... és a sajtó, a különböző online közösségek és fórumok megint kezdik felvenni, boncolgatni a melegekkel és a melegfelvonulással kapcsolatos témákat.
A legérdekfeszítőbb ezek közül talán az volt, h a melegeket nem kéne melegeknek hívni, mert az túl langyi kifejezés, a helyes megszólítás a keménymag szerint a buzi... nehogy aztán úgy nőjjön fel egy generáció, h a mikróban az étel homoszexualizálása történik.

Itt van a nyár itt van újra, s vonulnánk sokan a körútra... és a sajtó, a különböző online közösségek és fórumok megint kezdik felvenni, boncolgatni a melegekkel és a melegfelvonulással kapcsolatos témákat. 

A mai legérdekfeszítőbb ezek közül talán az volt, h a melegeket nem kéne melegeknek hívni, mert az túl langyi kifejezés, a helyes megszólítás a keménymag szerint a buzi... nehogy aztán úgy nőjjön fel egy generáció, h a mikróban az étel homoszexualizálása történik.

 

Címkék: magyar meleg

Lloyds

Nagyvilági lettem, a bankkártya gyűjteményem kiegészült egy újabb plasztik darabbal, amin a Lloyds bank logója virít (vagy inkább üget).

Az ügyintézés, ami egyébiránt roppant egyszerű lett volna, persze hogy nálam tök bonyolultra sikeredett (nagyjából május végén kezdtem neki a bankszámla nyitásnak...), de a lényeg, hogy most már van angol bankszámlám, bankkártyám és így nem kell többé 20 kilónyi aprópénzt tárolnom a fiókomban.
Sikeresen rábeszéltek arra, hogy legyen "Silver Accountom", amiért 3 hónapig kedvezményesen  ~4 GBP-t kell fizetnem, utána pedig  ~8 GBP a havi költsége. Nos, amiért meggyőző volt az 2 dolog:

Kapok 1 társkártyát, amit el tudok küldeni anyáméknak, s 1 egér kattintással rá tudom tölteni a pénzt, amit ők 2 perc múlva felvehetnek bármely ATM-nél, kedvezőbb konverziós költséggel, mintha továbbra is Western Unionoznék.

A második nagyon figyelemre méltó dolog az a havi kamatszámítás:

Csak azért, mert bent tartasz 3000GBP-t kapsz havonta 71GBP-t. A bent tartasz alatt pedig nem azt értik, mint Magyarországon, hogy lekötöd és nem nyúlhatsz hozzá, hanem tartsd azon a szinten és akkor jár, ha nem, akkor a kisebb bónuszt/általános kamatot kapod.

Persze van még ezeregy extrája, ha elvesztem a mobilom, kicserélik egy ugyan olyanra, ha lerobbanok kocsival, ingyen kapok autómentést, gyűjthetem a légi mérföldeket ingyen utazásra, ha külföldön ellopják a pénzem/kártyám kedvezményes gyorskölcsönt kaphatok és egy telefonhívással letilthatom és újra kérhetem az összes kártyámat (nem csak Lloyds, hanem magyar kártyákat is). Persze ezeket valószínűleg soha nem fogom használni (nagyon remélem), de azért meg kell hagyni, figyelemre méltó extrák.

És nem utolsó sorban, ez a ~8 GBP szinte semmi, ahhoz viszonyítva, hogy eddig 15GBP-be került megkapnom a fizetésemet postán, mert nem volt angol bankszámlám.

Cigány, segély

Olvasgattam a TASZ-t, s istentelenül nagy közfelháborodást keltett ennek a cikknek a megjelenése, ami arról szólt, hogy a gárdisták gyűjtöttek adományokat az árvízkárosultaknak, s ebből a cigány származású családok nem kaphattak. Ez elítélendő, mert:
"Az egyenlő bánásmódról szóló törvény (2003. évi CXXV. törvény) értelmében – egyéb konkrétan felsorolt szervezetek mellett - a pártok az egyenlő bánásmód követelményét általánosságban, minden jogviszonyukban, minden eljárásuk, intézkedésük során kötelesek megtartani. Azzal, hogy az adományozottak köréből kizárják a roma származású károsultakat, közvetlen hátrányos megkülönböztetésben részesítik őket. Ezért a TASZ az ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul."

A kommentekből jól látni, hogy többeknek kinyílt a bicska a zsebében, amit nevetségesnek találok. Csakis azért, mert ez is amolyan jóféle magyar szokás, hogy csak azt bírja az emberek gyomra, ami nekik kedves. Mégis mit várnak egy jogokkal foglalkozó oldaltól? Illetve, ha egy szervezetnek, pártnak vannak kötelességei, amit elmulaszt, az emberek simán elnéznék, mert tulajdonképpen "nem róluk" van szó, hanem egy épp nem túlzottan népszerű kisebbségről?

Az árvíz nem vicces, a diszkrimináció meg még annyira sem. Mert a "cigány"-t bármikor meglehet változtatni "zsidó", "buzi", "mozgássérült", "értelmi fogyatékos", "szőkekékszemű" és miegyébre.  Ha loptak a gátból vasat, megfogni, rendőrségre, felőlem akár István királyi módszereket is bevezethetnek és vágják le a tolvaj jobb kezét, de ne azért, mert "cigány", hanem azért mert lopott. Ugyan úgy, ahogy a homoszexualitás sem egyenlő a pedofíliával. Tetszik érteni a különbséget?
(Az olyanokat, akik pedig a "jövőt" lopják el előlünk, mint a drága korrupt politikusaink, csúcsvállalatok vezetői, romlott egyházfők és vallási vezetők, a legkegyetlenebb módszerrel csonkítanám meg őket és raknám őket életfogytiglanra egy sötét cellába).

A szociális segélyekről, meg annyit, hogy ott ahol van, biztosra lehet venni, hogy soha nem lesz teljesen igazságos. Először Sziszikeccsék hívták fel a figyelmemet arra, hogy Angliában sem teljesen frankó minden. Illetve jó a rendszer, csak kicsit visszaélnek vele.
Nagyon sokan választják a megélhetésnek azt a módját, hogy 16-18 évesen teherbe esnek, elmennek szoc segélyre, szülnek még 2-3 gyereket, az állam a seggük alá tolja a gyerekek számával megfelelő hálószobás lakást, aztán nőnek fel a "szupermotivált" cukrot meg kólát vedelő gyerekek. Akik majd ugyan ilyen felelősség teljes életet fognak élni és hozzák világra az újabb szupermotivált gyerekeket, s közben a társadalom egy része jogosan forrong, hogy ő meg becsületesen dolgozik, s nem engedhet meg magának meg a gyerekeinek ekkora lakást, jómódot, csak azért, mert ő annál jobbra tartotta magát, minthogy segélyekből akarjon megélni.
Tipikus "cigánycsalád" vs "magyarcsalád" sztori, nem? Pedig itt az esetek többségében echte beltenyészetes angolkákról van szó.

"Nincsen különbség az emberek között. Minden ember meztelenül jön a világra, és az emberek között egyetlen mérték az emberi szív. Az embert nem lehet bőrének színével, avagy nyelvével mérni; az embert nem lehet ruhájával és ékszereivel mérni; az embert nem lehet gazdagságával avagy szegénységével mérni, egyes-egyedül szívével. Ezért a jó ember jobb, mint a rossz, és az igazság jobb, mint a hamisság, de mást nem tudok, és ez minden tudásom."

Organic

Ezt a cikket olvasgatván eszembe jutott, amit még nagypapám mesélt a gyerekkoráról és a kenyérről. Akkoriban (cirka 70 éve) csak a jómóduak, gazdagok engedhették meg maguknak a fehér kenyeret, péksüteményeket. Nagypapám 8 testvérével együtt nem ebbe a kategóriába tartozott, a szegényebb családok rozskenyeret ettek (és annyira jól működött az akkori rendszer, nagypapám szerint a megtermelt rozst elvitték a molnárhoz, aki azt megőrölte nekik, ha ott hagyták egy részét, majd anyuka otthon csinált belőle kenyér tésztát és megsütötte a kemencében, egészen a kommunizmus szocializmus beköszöntéig). A nagymamám, aki nemes származású (ó azok a kétefipszilonok), pontosan ezért fújjogva néz a rozskenyérre, azt mondogatva, hogy az szegénykenyér, ő ilyet nem eszik.
Szerintem a legtöbb táplálkozásbeli probléma innen származik az idősebb generációknál: hús, zsír, péksütemény a jómód jele; ezzel ellentétben a zöldségek, rozsos kenyerek, zsírszegény ételek a szegénység bélyege. Néha úgy érzem az egész országot a "kivagyiság" teszi tönkre.

Az eredmény? Elég a nagyszüleimre levetíteni: a nagypapám, aki megtartotta a régi szokásait, 80 fölött is aktívan megy erdőbe gombát szedni és normális testalkata van. A nagymamám, aki ugyan úgy megtartotta a szokásait, szívgyógyszereket szed és cukorbeteg, s nem kevés súlyfelesleggel kell együtt élnie. Én meg sokáig nem értettem, hogy miért nem esznek együtt ebédkor.

Persze otthon nehéz is egészségesen élni, a bio cuccok méreg drágák, amit meg a boltban veszel, abban a hiszemben, hogy ez "egészséges" zöldség/hús, a végén kiderül, hogy illegális baromfi feldolgozóban készítették, esetleg véletlenül mérget kevertek bele, vagy egyszerűen a raktárban átmatricázták, aztán egyed egészségedre. A mezőgazdaság haldoklik, a tescoba tonnaszámra hozzák be az esetek többségében a külföldi szart, a magyar gazda meg, ha jól csinálja inkább exportál, ha rosszul, akkor vegyszerez, hormon kezel, töm, s csinál a külföldi szarnál is szarabbat, csak sok és olcsóba legyen és olcsón el lehessen adni.
Mezőgazdasági ország és egy vacak egységes, ellenőrzött, minősített, lenyomozható, közismert élelmiszer védjeggyel nem rendelkezünk, bárki oda pingálhatja a pirosfehérzöldet...

Nos még mielőtt túlságosan elragadtatnám magamat, azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy pár helyen már felismerték az emberek, hogy a sok "E" betű, meg a leellenőrizhetetlen származású, agyon vegyszerezett élelmiszerek nem biztos, hogy jót tesznek. Meg esetleg az a szerencsétlen baromfi/bárány/tehénke is jobban érezné magát, ha valóban látna zöld füvet, meg kapirgászhatna a szabadban és nem csak hormon szúrin, meg haltápon kéne felnőniük... pár hét alatt. Az ilyen ember és állatbarát, természetes módon készített termékeket elhívták "Organic"-nak, s csak egy icipicivel drágábbak, mint a nem organic társuk. És nem, nem csak Angliára gondolok, hanem ott van például Szlovénia (eco), Németország (bio), Ausztria (bio). És rákaptak a népek.. (persze nem nehéz, ha a minimálbérből kifizeted az összes rezsit és utána még marad 100.000 forintnak megfelelő költőpénzed a hónapra, nagyjából magyar+10%-os árak mellett).